A siheder I-III.

Előszó

- Hogy hívnak?
- Dolgorukij.
- Á, herceg Dolgorukij?
- Nem, egyszerűen Dolgorukij. Egy urbéres parasztnak, egy volt jobbágynak vagyok a fia; és törvénytelen fia vagyok egykori földesuramnak, Verszilovnak.
Igy mutatkozik be Dolgorukij Makarovics Arkadij a fiuknak abban az előkelő intézetben, ahol természetes atyja, Verszilov földesur, névszerinti atyjának, Dolgorukij Ivanovics Makárnak a gazdája nevelteti. A dolog egy kissé bonyolult, amint általában nagy kavarodás van a családi viszonylatok körül az egész regényben. A jobbágyleány férjhez megy az apja jobbágytartásához és rendben megvannak egymással, de haza jön a földesur, megkivánja a menyecskét és elveszi a férjétől. Magával viszi a városba, sőt elviszi külföldi utazásaira is és a gyermekeiről, akik ebből a különös vizonyból származnak, ha nem valami bőkezüen is, de gondoskodik. Igy kerül Dolgorukij Makarovics Arkadij, a regény hőse, egy moszkvai nevelőintézetbe, ahol származása és szegénysége miatt az előkelő, gazdag fiuk, de maga az intézet tulajdonosa is éreztetik vele, hogy ő itt a legkevesebb. Az ifju meghasonlik, vívódik, tépelődik, szégyelli magát szegénysége és rossz ruhái miatt és kialakul benne a mentő "eszme", amely felibe emeli őt társainak, oly magasságba emeli, ahonnan leereszkedőleg tekinthet le mindenkire, és ahol nem kell szégyelnie többé magát rossz ruhája miatt. Ez az "eszme", amelyet szigoruan titkol mindenki előtt: épen olyan gazdag akar lenni, mint James Rothschild. Nem azért, hogy fényben, pompában éljen, hanem hogy nyugodtan végig mehessen kopott, gyűrött ruhában és széttaposott cipőben az utcán. Az ut, melyet eszméje megvalósítására választ, nem anarchisztikus gyilkosság, hanem önuralom, akaratának tudatos irányitása, a takarékosság, a gyüjtés. Vissza