Dorothea Schlegel bécsi évei

Előszó

Dorothea Schlegel (szül. 1764-ben), Friedrich Schlegelnek a hires romantikus írónak barátnője majd felesége, Mosses Mendelssohnnak, a kiváló zsidó bölcselőnek leánya volt. Zsidó faji eredete elvitázhatatlanúl nyilvánúl jellemének, értelmi és érzésvilágának fejlődésében. Apjától, ki az akkori berlini zsidóság szellemi és anyagi életét megszorító korlátok dacára is önerejéből küzdötte fel magát, akaraterőt, öntudatot, tudásvágyat és kiváló értelmi képességeket örökölt. Berlin a XVIII. század második felében a felvilágosodás eszméinek termékeny talaja; Mendelssohn háza egyike a szellemi élet központjainak, hol kitünő tudósok és írók, berlini és külföldi szellemi kiválóságok a legmesszebbmenő vendéglátásban részesülnek. Egy tartósan új és nagy eszméktől telített légkörben nevelkedik fel Dorothea, kinek kiképzését elsőrangú nevelők segítségével maga Mendelssohn vezeti. a kiváló író körében főleg a szépirodalomról és a művészetről volt szó és a fiatal leány fajának veleszületett tulajdonságaival: lelkesedéssel és tudásvággyal ragadta meg a hallottakat és éles intelligentiájával és jó felfogóképességével magáévá tette azokat. Atyja házán kivül az akkor virágzó berlini szalonok, melyek a német társadalmi élet egy újfajta megnyílvánulásai voltak, alkalmat adtak Dorotheának, hogy szelleme szabadon fejlődhessék és szépséggel betelni vágyó lelke kielégülést nyerjen.
A szabad gondolkodás és életmód öntudatossá és önállóvá tette őt, úgy, hogy midőn atyja - a kor és az akkori zsidó család patriarkális felfogása szerint - megkérdeztetése nélkül egy oly férfihez adta nőül, kinek megválasztásában csupán az anyagi szempont döntött, Dorothea elégedetlen és szerencsétlen lett. Vissza