Doroszlói népi textíliák

Előszó

A Szerzőpáros alábbi munkája olyan vidékre kalauzol el bennünket, amely déli határunkkal átellenben terül el, mégsem tudunk róla eleget, egyesek talán még azt sem, hogy „odaát", a soknemzetiségű Bácskában szép számmal laknak magyarok is. Tájékozódásul hasznos lehet egy rövid, előzetes bemutatás.
A mai Vajdaság (Vojvodina) Jugoszlávia északi tartománya, két fő részből áll: a Duna-Tisza közi Bácskából és a tiszántúli Bánátból. E kettő 1914 előtt a történelmi Magyarország szerves része volt, egyúttal a Monarchia éléstára. Mivel a magyarság idővel kisebbségbe szorult, a terület nagyobb részét Jugoszláviához csatolták.
A török hódoltság előtt Nyugat-Magyarország mellett éppen Dél-Magyarország volt az egész Kárpát-medence leggazdagabb, legfejlettebb nagy tája, mely másfél évszázadnál is hosszabb időre idegen uralom alá került, hadak országútjává vált; a középkorban még többséget képező magyar őslakosság szinte teljesen kipusztult. Az újjátelepítés sokára, csak a 18. század közepe táján kezdődött, és eltartott fél évszázadig, esetenként egy évszázadig is. Sokféle nemzetiség vett részt ebben az újjáépítésben, természetesen magyarok is, akik az egész történelmi Magyarország szinte minden tájáról érkeztek. Többségük a Duna és a Tisza mentén talált új hazára, de voltak jelentős szórványok is, ám az összlakosságon belül legfeljebb egyharmad arányt képviseltek, és 1914 óta számuk és arányuk rohamosan csökken.
A bemutatásra kiválasztott Doroszló (Doroslovo) már a középkor derekán lakott helység volt, 1662-re elnéptelenedett, és csak 1752-ben települt újjá. Mivel e bácskai falu inkább a Dunához, mint a Tiszához van közel, lakói zömmel Dunántúlról, főként Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Veszprém megyéből érkeztek, de jöttek tucatnyi más helyről is, és eltérő időpontokban németek és szlovákok, illetve délszlávok is érkeztek. E sokfelől idevándorolt magyar egy-két nemzedék múltán egységesült, a kevés nemzetiségeket nagyrészt beolvasztotta, de az 1945 utáni nagy népcserével olyan sok délszláv telepes érkezett, hogy a még mindig többségi magyarság lényegében kétnyelvűvé vált.
Bár Doroszlót régtől fogva nemzetiségi falvak gyűrűje veszi körül, nem messze van tőle a Duna menti Gombos (Bogojevo) szintén magyar többségű falu, mellyel kiházasodási, gazdasági és kulturális kapcsolata olyan intenzív, hogy viseleti, népzenei és több más (pl. szokás, hiedelem, stb.) szempontból is egy kisebb egységnek lehet tekinteni, sőt bízvást ide vehetjük a szintén magyar többségű, szomszédos Bácskertest (Kupusina) is. Vissza