Döröske

Előszó

Habent sua fata libelli. A könyveknek megvan a maguk sorsa. A mi történetünk 2002-ben kezdődött egy nyirkos őszi napon, szitáló esőben, Döröske központjában. Egészen pontosan egy szíves invitálás adta a kezdő lökést. Hogy eljönnék-e átadni, felavatni? - szólt a kérdésbe csomagolt meghívás. Egy dörzsölt politikus, tudva, hogy az ország egyik legkisebb falujáról van szó, ilyenkor rutinosan kitérő választ ad. Mit keres a világvégén egy politikus? Azonnal igent mondtam, és az csak szó szerint menet közben derült ki, hogy egy első világháborús emlékművet, egy rá épült haranglábat és a köré épült buszmegállót kellene felavatni és átadni azoknak, akik létrehozták. No, ez már politikusi feladat: sajátjukba helyezni a tulajdonosokat! Aztán egy faluval találkoztam. Meglehet, szokatlan ötlet volt a hirtelen támadt elhatározás: lefényképezni egy kis vasi település apraját-nagyját, mindenkit, aki hajlandó lesz a kamera elé állni. Majd' mindenki hajlandó volt. Az elkészül képek foglyul ejtettek. Őszinte, mosolygós, tiszta tekinteteket kaptam kölcsön egy teljes falutól, és a kölcsönt ugyebár illik visszaadni. így született ez a könyv, „döröske" címmel és odabiggyesztettünk egy alcímet is: „kölcsönkért tekintetek". Kis „d"-vel írtuk a Döröskét, egyrészt kedvességből, ezzel a kis tipográfiai játékkal utalunk arra, hogy az egyik legkisebb magyar faluról van szó, másrészt, mert a nagyszerű tettek végrehajtóit, a bátorság példaképeit - a Pál utcai fiúk nemecseke óta - kitüntethetjük a kisbetűvel. Hogy miféle nagyszerű tettekről és bátorságról beszélek? A létezés és az életben maradás errefelé önmagában is tiszteletre méltó tett, de aki a részletekre is kíváncsi, olvassa el Kereszturiné Pintér Mária 1987-ben írt. Döröske monográfiáját, amely így kezdődik: „Druska (1244), Dereske (1276), Dyriske (1278), Duruske (1283), Duruska (1292), Derechke (1549), Deoroske (1565) és Döröske (1624)." A történelem a XVII. század első harmadáig gyakori keresztelő volt. A Vasi-Hegyhát Rábára tekintő peremén fekvő Döröske tájat uraló temploma - a 8-as főútról érkezve - már messziről szembetűnt a 225 méter magas Kápolnadombon. (A helyiek Templomdombnak mondják, egy 85 lelkes falu érthető büszkeségével.) A Kápolnadomb alatt északi irányban a Csörnöc-Herpenyő patak síksága található, amely lényegében a Rába síkságával kapcsolódik össze. A felső folyáson Csörnöcnek, az alsón Herpenyőnek hívják a Rába fattyúágát, ezt a vasi horgászparadicsomot. A Rába - talán a fattyúságból adódó rossz lelkiismerete okán - ma is gondoskodik a Csörnöc vízellátásáról. De vissza a Templomdombhoz: a XIII. századi műemlék katolikus templomtól délre helyezkedik el a falu, házai a Malom-patak völgyébe is leereszkednek. Egy szűk utcán jutunk le ebbe a völgybe, ahol a Malom-patak vizét tóvá duzzasztották. Ez a tó már évtizedek óta turisztikai központ, fürdésre, pihenésre szolgál, a strandot nyaranként decibel-rajongók White Beach néven veszik birtokukba. A tó két oldalán domb húzódik, mely így körülöleli a víztározót. A tó keleti oldalán emelkedik a szőlőhegy, 244 méteres magasságával a község legmagasabb pontja (Öreghegy). Vissza