A "vihar-űzte tűzmadár" (dedikált példány)

Előszó

Szabó Lajos neve valamikor fogalom volt Árpádföldön, sőt a dokumentumok szerint az egész kerületben; és korábbi működési területén, Munkácson is hősként, igaz magyarként és melegszívű lelkipásztorként tisztelték. Az otthonából elüldözött r, pap végül Árpádföldön talált olyan működési területet, ahol nemcsak elfogadták, hanem hamarosan fölfedezték lelki gazdagságát, értékeit, és elismerő tisztelettel emlegették minden tevékenységét. Az idén 75 éve elhunyt Szabó Lajos esperes emléke sokáig élt mindazok szívében, akik ismerték és szerették. A későbbiekben újabb generációk születtek, akik már csak hírből hallottak róla. A lakosság cserélődésével pedig lassan-lassan elhalványult az emléke. Még az utolsó pillanatban sikerült találni egy-két szemtanút, akik személyes emlékeiket felidézve segítették Szabó Lajos alakját újra elénk állítani. A könyv szerzője, Dorogi Ferenc Miklós pedig pótolhatatlan munkát végzett, amikor időt és fáradságot nem sajnálva utánajárt mindazon dokumentumoknak, amelyek fölelevenítik Szabó Lajos jóságos személyét és olykor hősiességig menő tetteit. Ezek a dokumentumok egy szép kiállítás anyagát is képezték, amelyet a Szabó Lajos emlékműsor keretében nyitottunk meg. Dorogi Ferenc Miklós vállalta azt is, hogy egy szép könyv alakjában átnyújtja nekünk amit Szabó Lajosról tudnia kell minden árpádföldi hívőnek, hiszen ez az alapító lelkipásztorról szóló írás a gyökereinkhez kalauzol el bennünket. Kívánom, hogy a szerző jelen könyve vezessen közelebb mindannyiunkat Szabó Lajos esperes atya alakjához, és egymáshoz. Vissza