Sertéstenyésztés

Előszó

Részlet a könyvből:
Egyes gazdasági szakírók a kecskéről írják azt, hogy az a » szegény ember tehene". Ha úgy értjük ezt, hogy a tejjel hozzuk kapcsolatba ezen mondás értelmét, ám jó! De ha olyanformán értelmezzük, azaz azon gazdasági és élelmezési fontossággal hozzuk kapcsolatba, aminő áldás egy szegény családnak egy jó anyakocza: akkor már nem a kecske képviseli a szegény ember házi áldását, hanem a sertés, „a disznyómarha", mint a havasalji székely kisgazda ezen háziállatját hívja.
Aki járt mostoha természeti viszonyok között élő kisgazdáknál, így pl. a felvidéki tótoknál, ruthénoknál, az udvarhelyi havasaljai székelyeknél, csak az tudja, mily nagy áldás egy szegény embernek egy jó anyakocza vagy egy házi hulladékon kihízlalt süldő.
Ismertem székely családokat, kiknek egész éven át az egyetlen húsételük és zsírjuk a hízott sertésükből került ki. Ha elfogyott a disznóhús és szalonna, ismét nem jutott addig húsra, míg napszámkeresetükből szerzett pénzen nem szerezhettek egy hízlalnivalót és azt házi hulladékkal maguknak meg nem hizlalhatták.
A legtöbb szegénysorsú embernek nemcsak élelmét, de életének javulását jelenti a - sertése. A sertés jövedelmezőségére jellemző adatként nem hallgathatom el a következő apróságot.
Midőn Udvarhely megyében a Darányi miniszter úr által megkezdett székely akczió megkezdődölt, működésem második évében, a fölállított tej szövetkezetekhez a lefölözött tej értékesítésére kértem yorkshire sertéseket a székely kisgazdák között való kiosztására. Vissza