Dörmögő Dömötör 1963. november

Fülszöveg

Tegnap Mackóval az erőben barangoltunk. Oly szomorú és üres volt minden. Egyetlen állattal sem találkoztunk.
Mókuska már összegyűjtötte téli elemózsiáját, még észkének bejáratát is eltömte mohával. Télen néha-néha csemegézik majd az éléskamra kincseiből, ha felébred álmából. A hörcsög is pihenőre tért külön e célra épített hálószobájában. Hetenként egyszer majd felkel, álmosan elvánszorog a raktárba ,ahol alaposan belakik az összeharácsolt gabonaínyencségekből. Borz uraság már előre annyit evett az őszi hónapokban, hogy téli álmát meg sem kell szakítania, odújában nyugodtan szundizhat. Nyuszi koma ilyenkor a káposzta-földeken keresi kedvenc csemegéjét, néha-néha egy répához is hozzájut. Ha meg majd tél apóka hóval betakarja a földeket, fiatal csemetefák rügyeivel tömi meg bendőjét.
Még a fák is felkészültek a télre. Régebben mindig azt gondoltam, azért hullanak le a levelek ősszel, hogy tavaszra helyet adjanak az újaknak. De a dolog nem így áll. Ha hideg van, a fák gyökerei lassabban dolgoznak, kevesebb vizet szívnak fel, a nagy lombkoronát nem tudnák ellátni vízzel, ezért ősszel megválnak leveleiktől. A fenyők keskeny, vékony tűlevelei kevés vízzel is beérik, kevés vizet párologtatnak, így zöld marad télen is a mi kedves fenyőfánk.
Lassan hazafelé ballagtunk, két kis madárka elkísért utunkon. Elhatároztuk, hogy ezen a télen mi gondoskodunk róluk. De ugye ti is segítetek ebben! Ezt kéri tőletek Fickó és Mackó. Vissza