Fülszöveg
„Carlo igyekezett elképzelni a kastély könyvtárát, azt, ahogy ülnek ott az apja meg a magyar úr, és látta maga előtt, ahogy az öreg Grasselly előveszi a zsebéből a kulcsot, amelynek feje szép, míves munka volt, és a lámpa elé tartja, aztán a falon megjelenik a szabályos, arányos rajzolat.
- Eladhatnám, ha csúnyább lenne, akkor is. De rám ennyi van bízva. Másra meg az ország - mondta a ház urának, aztán a bort vette fel a pecsétes kártyalapok közül. A palack alján kétujjnyi volt, mellette kupicák álltak, némelyik a hasán hentergett.
- Naponta három pohárral iszom. Délben az én Chiantimat. Otthonról hozom. Este kettőt a maguk Tokajijából. Nálam nem dőlnek fel a poharak - mondta.
- A pénzem töredékén pedig fiúkat taníttatok. Van, amelyik tanár lesz. Van, amelyik mérnök. Kellenek majd a mérnökök. Sok kell majd belőlük. A fiammal fognak együtt dolgozni.
A kastély ura nem szólt semmit sem.
Fél év múlva jött a levél Bécsből, hogy Ferenc József császári és királyi őfelsége bárói...
Tovább
Fülszöveg
„Carlo igyekezett elképzelni a kastély könyvtárát, azt, ahogy ülnek ott az apja meg a magyar úr, és látta maga előtt, ahogy az öreg Grasselly előveszi a zsebéből a kulcsot, amelynek feje szép, míves munka volt, és a lámpa elé tartja, aztán a falon megjelenik a szabályos, arányos rajzolat.
- Eladhatnám, ha csúnyább lenne, akkor is. De rám ennyi van bízva. Másra meg az ország - mondta a ház urának, aztán a bort vette fel a pecsétes kártyalapok közül. A palack alján kétujjnyi volt, mellette kupicák álltak, némelyik a hasán hentergett.
- Naponta három pohárral iszom. Délben az én Chiantimat. Otthonról hozom. Este kettőt a maguk Tokajijából. Nálam nem dőlnek fel a poharak - mondta.
- A pénzem töredékén pedig fiúkat taníttatok. Van, amelyik tanár lesz. Van, amelyik mérnök. Kellenek majd a mérnökök. Sok kell majd belőlük. A fiammal fognak együtt dolgozni.
A kastély ura nem szólt semmit sem.
Fél év múlva jött a levél Bécsből, hogy Ferenc József császári és királyi őfelsége bárói rangot kíván adományozni Grasselly Károly szegedi vaskereskedőnek az Osztrák-Magyar Monarchiáért eddig tett szolgálataiért.
Saját kezűleg és röviden válaszolt. Annyit írt, hogy egész életében becsületes vaskereskedő volt, és az is szeretne maradni erre a kis időre, a címet viselni pedig nem tartaná szerencsésnek, és nem kéri.
- A császár úrnak - adta oda a levelet a titkárnak, aki elmosolyodott. A szegedi nagypáholy összes ülésén ott volt. Ismerte az öreg Grassellyt onnan is."
Vissza