Dóra és Szürke/Az erdő titka

Előszó

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek: kicsinek, nagynak, fiatalnak, idősnek.
Egyik legkedvesebb tanítványom Aisha, a könyv szerzője, aki minden területen példaértékűen dolgozik, és ezt a legnagyobb alázattal teszi. Büszke vagyok, hogy a magyartanára lehetek, de büszke lehet iskolánk is tanulójára. Csodálatos eredményeket hozott már eddig is több tantárgyból, tanárainak örömére. Most 6. osztályos. Tavaly kezdte írni ezt a mese-regénynek nevezhető könyvet, ugyanis 5.-ben mese volt a tananyagunk fókusza. Érződik, amikor olvasni kezdjük, hogy szinte a sorok bővülésével, az "írónő" is többé, érettebbé válik. Táplálkozik műve a tananyagból, az olvasmányaiból, a családból, és a rá ható, külső világ történéseiből.
Mikor megkaptam a kéziratot, barátom két unokájának kezdtem el olvasni. Kata négy éves, Andriska 3. osztályos. Úgy gondoltam, 5 oldal után pihenek, nehogy elunják, de mindkettő egyszerre követelte a folytatást. Egyiket a kiskutya érdekelte, a másikat, hogy mi történt a gyerekeknek olvasni, vagy velük beszélgetni. Titokban én is kíváncsi voltam a folytatásra, engem is lenyűgözött: a titkok sokasága, a fordulatok frappáns csavarjai, és kis tanítványom találékonysága, és fantáziája. Másnap elmeséltem élményemet osztályomnak, akik örömmel gratuláltak társuknak, Aishának.
Mindenkit arra biztatok, hogy érdemes megismerni ezt a könyvet, mert mindenki talál benne számára izgalmas, érdekfeszítő történetet, és el is tud gondolkodni még a felnőtt is az élet adta történések következményeiről, és az emberek reagálásairól, sokszínűségéről. Ezzel akár bennünket, felnőtteket is nevel, nemcsak szórakoztat.
Gratulálok Aishának, az édesanyjának, az édesapjának, aki rajzaival, képeivel teszi még szemléletesebbé a mesét. Vissza