Őszinte híve, Mozart

Előszó

A "Mozart" név a "zene" szó szinonimája. És micsoda zene! A fennkölt szépség nyelvén megszólaló keserédes emberség zenéje, amely a lélek mélyére hatol.
De vajon milyen ember alkothatott ilyen zseniális műveket? Egy másik világból származó, isteni lény? Egy, a világtól elzárt zenei stréber? Vagy talán az a komor külsejű férfi, aki minden Mozart-könyv és -lemez címlapjáról tekint ránk? Nem! Mozart nem egydimenziós jellem volt. Örökösen ideákat hajszolt, de a csínyeket sem vetette meg.
Mozart talán zenei zseni volt, de ez nem jelenti azt, hogy mindig könnyedén alkotott. Keményen dolgozott, tanulmányozta a régi mestereket, és nagyon komolyan vette a zeneszerzést. Mozart lenyűgöző zeneműveit a történelem egyik legnagyobb társadalmi változásokat hozó korszakában, a felvilágosodás korában szerezte. Ez volt az értelem kora, ahol a hagyományos értékeket és eszméket megkérdőjelezték, és harcoltak a mindenkire érvényes egyenlőségért. Mindezen törekvések az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban és a nagy francia forradalomban tetőztek. Mozart azon gondolkodók, politikusok és művészek élvonalába tartozott, akik segítették eme változások létrejövetelét a társadalomban. Sokkal tartozunk édesapjának, Leopoldnak, aki több száz dokumentumot és családi levelet őrzött meg, remélve, hogy egy nap megírhatja zseniális fia életrajzát.
A dokumentumok Mozart csodagyerekkorszakától körülbelül harmincéves koráig datálódnak. Mozart leveleiből egy olyan fiatalember képe rajzolódik ki előttünk, aki fogékony a humoros helyzetekre, valamint gyors és élénk észjárású. Ez a fiatalember különösen intelligens és szorgalmas, hús-vér ember. Vissza