Végvárak Vitézei

Előszó

Részlet a könyvből:

Az elkésett násznagy

- Az ördög bújjon belétek, beste kölykök! - szitkozódott a fiatal hadnagy, ahogy csak a száján kifért. Közbe-közbe ökleivel fenyegetőzött az útszéli árkot nyúlmódjára átugráló és a bokrok közé menekülő mezítelen fekete purdék után. Tüzes havasalföldi paripája úgy megijedt, hogy sehogy sem akart lecsendesülni: fújt, toporzékolt, ágaskodott és rúgkapált, mintha maga a sátán bujt volna belé.
- Szíjat hasítok belőletek kupcihérek, csamangók! - kiáltotta, midőn a bokrok közül néhány borzas fekete fej kémlelődve felbukkant, hogy abban a pillanatban újra ijedt sivalkodással bújjon vissza. A visításoktól a hánykolódó paripa újra akkorákat szökkent előre-hátra, hogy kivert agyú tölcséres pisztolyai jobbra-balra potyogtak ki a hímzett nyeregkápából.
- Lepuffantalak benneteket! - ordított a hadnagy, most már a méregtől rákvörösen. Mialatt kapálózó paripájának lecsendesítésével vesződött, a Hatvani-út szomszédságában lévő vályogvetőből a purdék apja rohant elő nagy lélekszakadva.
- Ugyan lőjjön agyon vagy négyet belőlük, nagy nemzsetes és vitézslő nemes Bornemissza Gergely hadnagy uram! - kiáltotta, miközben készséges vigyorgással nyújtogatta fel a kiesett pisztolyokat.
Erre a nem várt fordulatra hatalmas hahotában tört ki az út fordulójánál várakozó három hadnagytársa, sőt még a kísérő muskétások és huszárok is torzonborz bajuszuk alá nevettek. Végül Bornemissza hadnagy uram is a haragból nevetésbe csapott át, jókedvűen kacagott a sunyin, ravaszul vigyorgó Kajtár cigány elmésségén.
- Ördög bújjék beléd purdéiddal együtt! Hányan vannak ezek a kósza fekete ördögök? - kérdezte, mialatt lova nyakát csitítva veregette.
Vissza