Egy magyar diák élete Mátyás király korában

Előszó

Részlet:

A „LEBEGŐ"

Jajgatva, panaszosan zúgott, bömbölt végig a szélvész a bérctetők és völgy százados fái között, felverve a szakadékok alvó visszhangját, mire ez is ezerszeres sikongással szólott bele a nádként ide-oda hajladozó fenyvek komor zúgásába.
Közbe-közbe tompa morajjal dördült meg a távoli mennydörgés ropogása, s haragos szikrázással lobbantak fel a kékes villámsugarak az ég alján, megvilágítva a hegytetőt koszorúzó vár omladozó romjait, melynek beomlott kapuboltján- mint valami óriási tárogatón keresztül - oly panaszosan zúgott-búgott a szél, mintha siratná, hogy az egykor büszke vár ma már csak vércsék és baglyok lakóhelye...
A zivatar nyugat felől sebesen közeledett szélvészszárnyain, hol mélyen aláereszkedő fekete felhőtömegek torlódtak gomolyogva egymásra, azután sebes suhogással rohantak végig az égbolton, ijesztő, rézveres fényt villogtatva sötét méhükben.
Egyszerre nyomasztó, félelmes csend állt be; egy falevél sem mozdult, egy fűszál sem ingott. Mintha az egész természet magába szívta volna a vihart, villámot és mennydörgést, hogy azután ujúlt, rettenetes kitörésben egyszerre zúdítsa a fellázadt elemeket a remegő földre.
E nyomasztó csendben - mely ijesztőbb volt az előbbi zúgásbugásnál - kísértetiesen szállongott végig a tájon az egymásnak felelgető baglyok huhogása, rekedt hollókárogás és vércsevijjogás kíséretében; mert ezek a madarak a vihar kitörését érezve, nyugtalanul kóvályogtak a várromok körül, menedéket keresve a beomlott kapubolt és a roskadozó párkányzatok alatt... Vissza

Fülszöveg

Remek trükköt választott az író a főként anekdotákból, népmesékből ismert - s minthogy mesésen, tehát idealizáltan félre is ismert - nagy király személyiségének, kormányzási módszerének bemutatására. A trükk lényege: nem a királyról ír, hanem két főhős életébe beleszőve, mintegy epizódszerepre korlátozva jeleníti meg, s csak a kötet végén válik mindent elrendező, isteni tekintéllyé.
A történet főhőse két diák: két ellentétes jellemű és hajlamú ifjú, akik között közös ferrarai tanulmányaik során született életre szóló barátság. Egyikük igazi tudós alkat; csillagászatot, alkímiát tanult, s ez a tudománya a regény bűnügyi szálának pozitív főszereplőjévé teszi: megakadályozza, hogy szeretett mesterét egy elvetemült aranycsináló kiforgassa vagyonából. Az aranycsináló mesterkedéseinek bemutatása közben megismerkedhetünk az alkímia mágikus-misztikus tudományával, évszázadok leghőbb vágyának, a kincsszerzésnek eme sok valódi tudást is követelő szemfényvesztésével. A horoszkóp tudományában való jártassága egy többszörös gyilkosság és egy pusztító gyájtogatás tervét hiúsítja meg. A másik főhős deákos tudománya ellenére katona szeretne lenni, ezért mindent elkövet, hogy szelleme mellett testét is eddze.
A két diák életében a beteljesedést a Mátyás udvarába való bekerülés hozza meg. A tudós ifjú a király fő csillagásza lesz, harcrakész barátja pedig a király első számú titkára és apródja. Ilyen minőségükben hajtják végre életük legnagyobb tetteit: a tudós leleplezi a gyilkost, az apród egy csata során megmenti Mátyás életét.
A fordulatos cselekménybonyolítással megírt regény szórakoztat, izgalomban tart, és közben - szinte észervétlenül - számtalan új ismerettel gazdagítja a reneszánsz korról alkotott képünket. Vissza