Előszó
Párviadalok, lovagi tornák, bajvívások, párbajok. A felsorolt egyéni vagy akár csoportos fegyveres összecsapások formái pontosan tükrözték a különböző történelmi korszakokat, azok változásait, és...
Tovább
Előszó
Párviadalok, lovagi tornák, bajvívások, párbajok. A felsorolt egyéni vagy akár csoportos fegyveres összecsapások formái pontosan tükrözték a különböző történelmi korszakokat, azok változásait, és bármilyen furcsán hangzik: a kultúra, a civilizáció, a jogrendszerek fejlődését, valamint elterjedését.
A páros viadalok története több ezer évre nyúlik vissza. Talán elegendő, ha csak az ószövetségből ismert Dávid és Góliát összecsapására utalunk. A közismert történetet feltehetően ritkán gondolják végig ebből a sajátos szempontból.
Lássuk a leírás szerinti tényeket: a hatalmas termetű, erős harcos Góliát vértekbe burkolózott, súlyos, veszélyes támadó és védőfegyverekkel rendelkezett. A filiszteusok nevében páros viadalra hívta ki Izrael fiait. Azt mondta, ha küldenek egy embert, aki őt viadalban legyőzi, akkor a filiszteusok a zsidók szolgái lesznek, de ha ő győz, akkor mindez fordítva történik.
A zsidók megijedtek, kivéve egy pásztorfiút, Dávidot, aki keresett a patakban öt sima követ, és betette a tarisznyájába a parittyája mellé. A folytatás közismert.
Ez a történet alkalmas a párviadal és a párbaj közti különbségek megvilágítására. A gyakorlat szempontjából az a legfontosabb, hogy nem sokat törődtek az azonos fegyverek használatának kérdésével. Magánügynek számított, hogy ki milyen fegyverben bízik. Később ez sokat változott, de még a középkori lovagi tornák és a későbbi bajvívások során is előfordult, hogy az összecsapásokban részt vevő felek eltérő fegyvereket használtak. így találkozhatott csatabárd a pallossal, vagy akár buzogány a karddal.
A pontosabb szabályozás persze összefüggött a törvénykezéssel.
Vissza