Előszó
Vajon mi az oka annak, hogy néhányak könnyen kötnek új barátságokat, minden helyzetben gyorsan feltalálják magukat, míg mások félszegen félrevonulva, esetleg irigykedve nézik harsányabb társaikat?...
Tovább
Előszó
Vajon mi az oka annak, hogy néhányak könnyen kötnek új barátságokat, minden helyzetben gyorsan feltalálják magukat, míg mások félszegen félrevonulva, esetleg irigykedve nézik harsányabb társaikat? Létezik-e velünk született lelki alkat? Magunkkal hozzuk-e örökségként természetünket is, mint a hajunk és szemünk színét, testmagasságunkat? Összefügg-e a kedély a testi adottságokkal, igaz-e, hogy a soványabb alkatú ember barátságtalanabb, szorongóbb, a ducik pedig vidámabbak? Ezekre a kérdésekre a tudósok régóta keresgélik a választ. Mi is körbejárjuk ezt az érdekes témakört. Elöljáróban azonban már most elmondható, hogy az emberi személyiség kialakulásában nagy szerepet játszik környezete, vagyis az a körülmény, hogy a gyermek kit utánoz, kitől kér tanácsot, mennyire önálló döntéseiben. Fontos, hogy a serdülők ne féljenek a kudarcoktól, mert akkor nem mernek dönteni. A szerencsés tanulókat a családjuk akkor is szeretettel veszi körül, ha megbuknak.
Mivel járulhattok hozzá ti magatok, hogy nálatok is ilyen legyen a légkör? Minden szülő arra vágyik, hogy gyermeke többre vigye, mint ő maga. S minél kevesebb megbecsülésben részesül munkahelyén, annál inkább fontos lesz számára a remény, hogy te többre viszed, szebb, megbecsültebb munkád lesz. Ezért is fontos a szülőknek a te jó bizonyítványod. Semmivel nem érheted el könnyebben, hogy nagynak, felnőttnek kezeljenek a szüleid, mint ha jól tanulsz iskoládban. Manapság azonban igen nehéz a nemzedékeknek közös nyelvet találni egymással, hiszen már az általános iskolában tapasztalhatták szüleid, ha segíteni akartak neked a tanulásban, hogy mindent másképp tanítanak, mint az ő idejükben, a történelmet, de a matematikát is.
Vissza