"Moldovának szíp táiaind születem..."

Előszó

A határontúli magyar kultúra fennmaradása az egyetemes magyar kultúra sorskérdése. A magyar nyelvhatár legkeletibb peremén élő moldvai csángók fojtogató légkörben, magyar iskolák, magyar papok hiányában elszántan küzdenek puszta fennmaradásukért. Az erőszakolt etnikai keveredés miatt magyarok tízezrei növekednek fel úgy, hogy kisebbségi létük szégyenérzetet vált ki bennük, s ezért megtagadják anyanyelvüket, kultúrjájukat, önnön mivoltukat. A jövő generációk lelkiismerete és közérzete rajtunk is múlik. is múlik Meggyőződésünk, hogy fontos lépést teszünk ebben az irányban, amikor a csángóság különféle csoportjait, azok művészeti értékeit igyekszünk megismertetni a hazai magyarsággal. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra: kik a csángók, hol élnek és hogyan tudták megőrizni magyarságukat. Sajnos a moldvai csángókhoz hasonlóan szorongatott helyzetben élnek magyarok százezrei a Kárpátokon belül északon és délen, keleten és nyugaton. Generációk sorsát fordíthatjuk meg azzal, ha megerősítjük bennük az anyanyelv használatának, a közösségi kultúra hagyományainak fontosságát. Európaiságunk bizonyítéka lesz, ha megtaláljuk a közös gyökereket, s ha képesek leszünk segítséget nyújtani a felénk irányuló kezeknek. Kelet-Európa válságából a gazdasági felemelkedés mellett a kultúrális háló megalkotása jelentheti a kiutat. Valljuk, hogy a román, szerb, szlovák, horvát, ukrán, ruszin, gorál, észt, macedón, török és más térségünkben élő kultúrák egymással való megismertetése, a közvetlen kapcsolat nagymértékben hozzájárulhat a népek közötti konfliktusok feloldásához és az egyetértéshez. A közös kapcsolatteremtéshez színteret kell biztosítani. Ilyen gondolatok jegyében rendezzük meg 1991-től kezdve minden évben Jászberényben a Csángó Fesztivált és Konferenciát. Vissza