Fülszöveg
Az írónő 2002 elején, a Holnap Kiadónál megjelent Ébredés című kisregényével mutatkozott be. "A szürrealizmust, az asszociáció-technikát már régen kitalálták" - szőtte bele könyvébe a szinte "önvédelmi" megállapítást, hogy azután ő maga mint szerző "feltalálja" a szövegrészeket úsztató-montírozó alakítás egy modern, fimszerű alfaját.
Epikájának fő jellegzetességeként az időbontásos, fragmentált történetmondás tűnt szembe, s az, hogy a modern irodalomtudományi, poétikai iskolákban jártas filoszként elejt ugyan kanonikus neveket, eseményekre és művekre való utalásokat, mégsem "irodalmi regényt" alkot, hanem olyan kollázst, amelyből az olvasó által többféleképp is, de mindenesetre élvezetes befogadói úton és voltaképp mégiscsak az írói iránytűt követve rekonstruálható az intellektuális kommentárjaiban is élő, érdekes és érzékletes történet. S hogy az így struktúrált világot miként tájolja ama jelképes iránytű? Szántó Ágnes mint író csöndes szkepszissel tart fenn a lehetséges száz...
Tovább
Fülszöveg
Az írónő 2002 elején, a Holnap Kiadónál megjelent Ébredés című kisregényével mutatkozott be. "A szürrealizmust, az asszociáció-technikát már régen kitalálták" - szőtte bele könyvébe a szinte "önvédelmi" megállapítást, hogy azután ő maga mint szerző "feltalálja" a szövegrészeket úsztató-montírozó alakítás egy modern, fimszerű alfaját.
Epikájának fő jellegzetességeként az időbontásos, fragmentált történetmondás tűnt szembe, s az, hogy a modern irodalomtudományi, poétikai iskolákban jártas filoszként elejt ugyan kanonikus neveket, eseményekre és művekre való utalásokat, mégsem "irodalmi regényt" alkot, hanem olyan kollázst, amelyből az olvasó által többféleképp is, de mindenesetre élvezetes befogadói úton és voltaképp mégiscsak az írói iránytűt követve rekonstruálható az intellektuális kommentárjaiban is élő, érdekes és érzékletes történet. S hogy az így struktúrált világot miként tájolja ama jelképes iránytű? Szántó Ágnes mint író csöndes szkepszissel tart fenn a lehetséges száz százalékból nagyjából úgy öt százaléknyi esélyt az emberi kapcsolatok - főleg férfi és nő viszonylatai - kedvező kimenetele számára, s azzal az emocionális rébusszal játszva marad talányos, hogy honnan is veszi a bátorságot - vagyis honnan veszik a bátorságot, a hitet a hősei - erre az öt százaléknyi reménykedésre...
Egy szobor.
Éppen most készült el.
Alkotója a legméltóbb helyet keresi számára az L alakú kiállítóteremben.
Mások is segítenek. A barátai. Az ismerősei. Akik között él. Nem tegnap óta.
De vajon a szobornak helyet keresők tudnak-e saját helyükről?
Szántó Ágnes - akárcsak 2002-ben megjelent, Ébredés című emlékezetes kisregénye lapjain - molekuláris egységekre tagolja az ezúttal novellákba szerveződő anyagot, s hagyja, provokálja, hogy összekoccanjanak a molekulák; szinte kiáltson a bekezdésnyi szövegrészek közötti csend. Hősei sokat utaznak, vándorolnak a világban. Helykeresésük tétje szükségképp maga a hely. Az a pont, mely korántsem állandó és szilárd, inkább változó, kétséges. Az a pont, mely csupán más pontokhoz simulva, kérdés és felelet metszésében lehet önmaga. Önmagánál több.
Mint a dominó.
Vissza