A bólogatás démona

Előszó

Részlet a könyvből:

Értem, az üzemi nyaralás, előttünk a tenger, a telihold, előttünk a jövő, a szabadság tizennyolc gondtalan napja, itt ez a terasz, a fonott karszékek, itt van maga, hogy valamennyiünket elkápráztasson - nos, drága Jarmila, valami kalandról szeretne hallani, férfi és nő kalandjáról, aminek a vége nem is kölcsönös kiábrándulás, nem a csömör, de még csak házasság se, mert a házasságról, ha ér valamit, nem beszél az ember, és rendszerint nem is tekinti kalandnak -, értem, de még mindig nem bírok erőt venni a kétségeimen, vajon az én történetem legalább úgy-ahogy méltó lesz-e ehhez a pillanathoz. Látja, a nyelvem csak nem bír megoldódni, hogy néhány kellemes, kötetlen órát szerezne magának. Hogy a tetszését elnyerhetem-e, afelől súlyos és keserű kétségeim vannak. Tudja-e, miért? Fölöslegesen csűröm-csavarom és bonyolítom a dolgot. Aha, tudom már, mi hiányzik nekem! Bár itt vagyunk a lengyel tengerparton, már négy napja távol a hazától, biztosan talál retiküljében egy hazai egykoronást. Kérem, tegye ki ide elém. Ha rászolgálok, az enyém lesz, átfúratom, és úgy hordom majd láncra fűzve, mint az újdonsült egyetemi rektor a méltóságát, vagy egyszerűen zsebrevágom, a többi apró közé. A maga egykoronása biztonságérzetet, sőt, merem állítani, profi ártatlanságérzetet ad. Akár jó, akár rossz értelemben - ez az érzés hiányzik most nekem a leginkább. Vissza