Árnyak és asszonyok

Fülszöveg

Az ausztráliai Perthben élő Domahidy András első könyve, a Vénasszonyok nyara után kerek tíz évet vártunk a folytatásra. Az előző regény szereplői alatt a negyvenes évek végének Magyarországán meginog a föld, s amelyikük tud, elvándorol. Az Árnyak és asszonyok annak is krónikája, hogy mi lett velük hovatovább három évtized során, ám az új regény nem egyszerűen folytatás, hanem teljes egész önmagában, kerek mű előzmények nélkül is. Az elmúlt tíz esztendő Domahidy-novellái ugyanennyire kettősek: remekre kerekített kisepika mindegyikük, önálló elbeszélések magukban, s mégis most nyílik rá a szemünk, hogy legtöbbjük előfutam is volt egy regényhez, amely hosszú évekig érlelődött, hogy a magyar szépprózában újszerű műfajjá, irodalmi triptychonná formálódjék. Ezen a hármas oltárképen három asszony alakja örökítődik meg, s hozzájuk két korosodó férfi sorsa kapcsolódik múltban, jelenben s jövőben. Nem önéletírás ez, ám Terényi János idegenben is új életet teremtő akarata s tehetsége nem kis mértékben a szerző életútját is példázza: a regény cselekménye zömmel Nyugat-Ausztráliában, az író második hazájában játszódik, ámde onnan is a Szamos mentére ível vissza. Domahidy András attól az Értől indult el s az Indiai-óceánig jutott, hogy ott legyen belőle magyar elbeszélő és regényíró. Olyan művésze a szónak, akinek nemcsak a diaszpórában van komoly jelentősége, hanem akinek írásait a hazai magyar irodalom is büszkén vállalhatja a magáénak - majd. Vissza