Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből

Előszó

Az elmúlt évtized vége felé egyre inkább erősödött az irodalmi nyelv iránti érdeklődés a szakemberek és nem szakemberek körében. Némely tényezők - köztük barátiak is - nekem juttatták a nem éppen könnyű és hálás feladatot, hogy a II. országos nyelvészkongresszus alkalmával végezzek számvetést az irodalmi nyelv dolgában. Én az akkori körülmények között csupán vázlatot rajzolhattam az 1952. november 14-16-án Szegeden megtartott nyelvészkongresszus előtt.
„A magyar irodalmi nyelv" címen elhangzott előadás elején jeleztem létrejöttének egyéni előzményeit: azt, hogy kiindulása tanárképző intézeti leíró nyelvtan-kollégiumhoz készült bevezetés, mely általában az irodalmi és köznyelvről, különösen pedig a magyar irodalmi nyelv fejlődéséről és mivoltáról, a nyelvhelyesség és nyelvművelés szempontjairól adott tájékoztatót. És ezt mondtam folytatásul: „Ez a tájékoztató későbbi egyetemi előadásaimban bővült. A mai alkalomra több ponton gyarapítottam, de természetesen nem tehettem teljessé a kidolgozást. Maga az anyag és a belőle felvetődő kérdések tömegessége nagyon sok aprólékos részlet tanulmányt követel, s ezt persze nem én fogom mind végrehajtani." (I. Oszt. Közi. IV, 425 [125].)
Az előadáshoz nyomtatásban való közlésekor (i. h. 466 [166]) utószóféleként fűztem oda, amit a M. Tud. Akadémia 1953. évi nagygyűlésének keretében az első osztályon „A magyar nyelvtudomány időszerű kérdései" címmel tartott előadásomban mondtam rá vonatkozólag. Ebből ide is átveszem: „Sajnos, ahogy a körülmények állnak, alig remélhetem, hogy a régóta meglehetősen szívemhez nőtt téma érdemleges kidolgozására sort keríthetnék. Mindenesetre rajta leszek - egyébként eddig is eléggé rajta voltam -, hogy mások, köztük tanítványaim ilyen irányban minél eredményesebben munkálkodjanak." (I. Oszt. Közl. IV, 22.) Vissza