Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből 1927. III/1-2.

Előszó

Részlet:

A MAGYARORSZÁGI ZSUGORÍTOTT TEMETKEZÉSEK.

1926. áprilisában a Szeged melletti Ószentiván községben, a már régebb idő óta ismert őskori telep ásatása alkalmával, a teleptől kissé távolabb, zsugorított temetkezésre bukkantunk. A csontváz erősen zsugorított helyzete és az a gondolat, hogy e helyen még több hasonló sír is előfordulhat, arra az elhatározásra késztetett, hogy amúgy is tervezett bécsi tanulmányútam egész idejét e kérdésnek szenteljem.
A Naturhistorisches Museum praehistorikus osztályának vezetősége lehetővé tette, hogy a kérdésnek nem csak a régi, de a legújabb irodalmával is foglalkozhassam. A kérdés tanulmányozása kapcsán az őskori ethnologiai problémák egész sora tárult elém, amelynek megoldása nem minden tekintetben elégíthetett ki. Ez a gondolat és az a tapasztalat, hogy a magyarországi adatokat a külföld nem ismeri, arra vezettek, hogy a hazai anyagot leletstatisztikába összefoglalva, az azokból leszűrhető eredményekkel együtt, idegen nyelven is, a szakkörök elé vigyem.
A külföldi irodalom utalásai néhány olyan ethnologiai cikkel ismertettek meg, amelyeknek hatása alól szabadulni nem bírtam. Sartori (Feuer und Licht im Totengebrauche. Zeitschrift des Vereins f. Volkskunde. 1907. Ersatzmitgaben an Tote. Arch. f. Religionswissenschaft. V. 64-77 11. Die Totenmünzen. U. ott II. 205 l.). Vidossich (Opferhaufen. Zeitschrift f. österr. Volkskunde. 1914.). Ankert (Opferhaufen. U. ott 1913. és 1914.) és Dachler (Stein und Reisighaufen im nördlichen Böhmen. U. ott 1901.) cikkei arról győztek meg, hogy az őskori kérdéseknek tanulmányozása nem csak a külföldi irodalomban nagyon elterjedt, természeti népekkel való összehasonlításra, de a hazai népek szokásaival való összehasonlításra is alkalmasak s nem egy jelenség van, amely a hazai népszokásokkal is megmagyarázható. Vissza