Dokumentumok a szaúdi-amerikai kapcsolatok történetéből. A Dzahráni Konzulátus és légi bázis szerződése (1943-1949)

Előszó

Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia közötti kapcsolat kialakulásában döntő szerepet játszott a mind magasabbra növő nyersolajigény. A nagy amerikai olajcégek új, az USA területén kívül eső lelőhelyeket akartak szerezni. A 20. század elejétől köztudottá vált, hogy a Közel-Kelet területén óriási mennyiségű nyersolajat rejt magában a föld, azonban az amerikaiak nem kis csalódásra a terület jelentős része, elsősorban a Perzsa-öböl körüli régiók, ekkora már brit érdekeltségűek voltak. Leginkább az Angol-Perzsa Olajtársaságnak (a mai British Petrol jogelődjének) voltak itt fúrási koncessziói. Kivételt képezett az Arab-félsziget belső része, de fontos megemlíteni, hogy az 1930-as évek előtt úgy gondolták, a sivatagos terület nem tartalmaz kitermelésre érdemes mennyiségű nyersolajat.
Ezután változik csak meg az olajtársaságok hozzáállása: arra jutnak, hogy az iráni közelében itt is hatalmas olajmezőt rejthet a föld. Ennek következtében elkezdődött a verseny a terület koncessziós jogainak megszerzéséért. Két nagy olajtársaságról kell szót ejteni elsősorban. Az egyik az Iraki Olajtársaság (Iraq Peroleum Company - IPC), amely a korszak legnagyobb vállalatainak tulajdonában állt, az Angol-Perzsának, a Royal Dutch Shellnek, a Compagnie Francaise des Pétroles-nak (a francia állami olajvállalatnak), valamint a Közel-Keleti Fejlesztési Társaságnak (amelyet a Standard Oil of New York, a Standard oil of New Jersey, illetve a Gulf oil birtokolt legnagyobb részben). A másik vállalat a Standard Oil of California (SOCAL). Vissza