Dokumentumok a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem történetéből 1920-1934

Előszó

„Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar" - ez volt a neve 1920-1934 között a hazai közgazdasági felsőoktatás egyedüli és sokáig első egyetemi szintű intézményének. Nomen est omen. Igaz a régi mondás, nemcsak személyekre, intézményekre kis. A Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar mögött nem állt egyetem; a kar így önállóan, a budapesti Tudományegyetemtől függetlenül működött. Ez a sajátos helyzet már a kortársak számára sem volt minden esetben érthető. A bemutatott források között is találunk olyat, - melyen téves cím olvasható: „Pázmány Péter Tudománygyetem Közgazdaságtudományi Kar". Jóllehet míg a tudományegyetem felvette alapítója nevét, addig - a különválást demonstrálandó - a közgazdasági „fakultás" megtartotta eredeti elnevezését.
Az intézmény további sajátossága, hogy egyesítette magában a közgazdasági-kereskedelmi képzés mellett, a közigazgatási, a mezőgazdasági, valamint - egy ideig - a külügyi képzést is.
Az intézmény egyúttal az egyetemi szintű agrárképzést is magába foglalta (1/a,35/a).
A külszolgálatban dolgozó szakemberek képzésének beindítása a vesztes háború, a Monarchia felborulása után elengedhetetlenné vált. Megszűnt a bécsi Ballhausplatzról irányított közös külpolitika, immár önállóan kellett megszervezni a magyar külképviseleti rendszert, amihez a képzési hátteret - a magyar Külügyminisztériummal egyetértésben - az új Kar adta (3, 35/b). A kari tanulmányi rendszert bővítette a tudományegyetemmel közösen végzett gazdasági szaktanárképzés is (1/a, 30/a-b).
Az 1920-as évek közepétől pedig kísérlet történt a Keleti Kereskedelmi Akadémia felállítására, Keleti Intézet néven (17, 44/a-c). A háború utáni gazdasági-politikai helyzetben nem lehet eléggé értékelni a Kar felállításának tényét. A létrehozásban szakmai köröknek és politikusoknak egyaránt szerepe volt. Mindenekelőtt a Horthyhoz is közel álló Teleki Pál tevékenységét kell kiemelni, aki szívügyének tekintette az intézmény létrehozását. Azonban nemcsak, mint jelentős szervezőt, hanem mint a kar egyik legjelentősebb tudós tanárát is ki kell emelnünk (51/b, 27). Vissza