Előszó
Részlet a könyvből:
A halántékomhoz emeltem a forgópisztolyomat.
Egy férfi lépett elém s szúrós tekintetével reám nézett, miközben halkan, alig érthető hangon igy szólt:
- Hová siet?...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A halántékomhoz emeltem a forgópisztolyomat.
Egy férfi lépett elém s szúrós tekintetével reám nézett, miközben halkan, alig érthető hangon igy szólt:
- Hová siet?
Leeresztettem a kezem, melyben a töltött fegyver volt s első pillanatban arra gondoltam, hogy először lelövöm azt az embert s csak aztán ölöm meg magam.
Nem valósíthattam meg tervemet. Az öreg odajött hozzám, kezét a vállamra tette s a szemembe nézve, kérdezte:
- Megunta az életét ? Csalatkozott a szerelmében? Vagy talán sikkasztott? Ráér fejbe lőnie magát. Még fiatal s nem telt meg az ürömpohár. A jövő utja még nyitva áll ön előtt. Lesz még elég oka ezt megcselekednie. Várjon, ismerje meg az életet, az embereket s aztán... Ne siessen, hiszen még gyermek, olyan fiatal...
Haragosan, szinte gyűlölettel néztem a kis fecsegő emberre, vártam, fejezze be mondókáját, hogy megkérdezhessem tőle, milyen jogon avatkozik sorsomba. Éppen szólani akartam, mikor ismét leintett a kezével.
- Hagyjuk a méltatlankodást máskorra. Tudom, hogy haragszik rám, gyülöl is, de én ezzel keveset törődöm. Ne higyje, hogy azért gátoltam meg végzetes szándékában, mert sajnáltam, hogy ez elhagyott helyen pusztul el s csak napok múlva találják meg oszlásnak indult holttestét, nem...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal