Dokk

Előszó

A DOKK azon fiatal alkotók munkáit mutatja be, akik a dokumentarista riportfotográfia eszközeit fel használva képezik benyomásaikat két dimenzióba. Együttesen jelenítik meg az eredetihez való hűséget és az egyéni tapasztalat erejéből merítő személyes leírást. A fotográfus ítéletet alkot arról, amit keretbe fogva ábrázol, és az esemény elkerülhetetlenül olyan szubjektív elemekkel telítődik, melyek sajátos tartalommal egészítik ki a realitás közvetlenül adódó hangulatait. Ezek a riportfotók úgy távolítják el a képet az esetlegestől, hogy a dokumentarista funkció megmarad, a valóság ábrázolt elemei pedig sajátos egységükön keresztül nyitnak tágabb összefüggések, sajátos vélemények felé. A rögzített esemény kérkedő valódisága a fekete-fehér absztrakcióban újraértelmezi a kiragadott részletek együttes jelentését. Éppen a valóságos intenzív megéléséből építkező személyesnek ez az objektivitásra való törekvése jellemzi a kiállítás képeit. Az eredeti konstellációkból kiragadott viszonyok többé vagy kevésbé, de sohasem teljesen veszítik el kapcsolatukat a térrel, melyből kiszakították egyedi világukat.
A kiállító fotográfusok különböző mértékben kötik magukat az objektivitás igényéhez, a dokumentarizmus hagyományos elvárásaihoz, de nem elsősorban a szubjektivitás különböző szintű felvállalása teszi változatossá a képanyagaikat; sokkal inkább azoknak az egyedi elemeknek a kiválasztása és kifejező egységgé komponálása, melyek a „jöttem, láttam,.." érzékelő folyamatának fény érzékeny formát kölcsönöznek.
A kiállítás képeinek fekete-fehér homogenitását a hitelesség igényének közös tiszteletben tartása erősíti, miközben az eltérő élmények más és más szabályokat állítanak a képeket készítő„úton-álló" elé, aki hiába próbálja, nem tudja elhasználni folyamatosan más tartalmakban kiteljesülő szabályait. Vissza