Az érdi uradalom gazdálkodása az Illésházy család birtoklása idején

Előszó

A fülemüle- és tyúkperek idején érdekel-e valakit is, hogy 200-250 esztendővel ezelőtt kinek hány borja volt Érden, mennyi adót fizettek az iparosok és a pálinkafőző üstök után mennyi volt a járandóság. Nem titkoljuk, sőt hangoztatjuk, mi itt Érden, Érd környékén szeretnénk minél többet megtudni eleinkről, szokásaikról, életmódjukról, gazdálkodási körülményeikről. Ha csak a saját életünkre tekintünk vissza, akkor is látjuk, hétszer fordult ki sarkából a világ 100 év alatt. Velünk még édesanyánk áldott állapotában is marokba szedte a kalászt, ünnep volt az aratás, egy-egy disznóvágás, és ünnep volt minden évben a szüret is. Nem véletlen, hogy mulatságként maradt fenn mindörökre. Az élet akkor a települések határain belül történt, a szántók, a rétek egy-egy uradalom gazdaságtörténetében hangsúlyos levéltári forrásként szolgálnak, s mi itt az új századelőn becsben tartunk minden adatot. Dóka Klára Az érdi uradalom gazdálkodása az Illésházy család birtoklása idején (1722-1828) történelem a javából, amely Érd múltjának a nagyközönség által nem ismert oldalait lapozza fel. Egy röpke népszámlálásnál szinte csak néhány család, rokonság jelentette Érdet, ma pedig a fővárosi agglomeráció egyik fókuszpontja. Akkor, ha kezünkbe vesszük a könyvet, lapozzuk és olvassuk adatait, az itt élők szokásait, néha nézzünk fel az égre és érezzünk együvétartozást, rokonságot az akkoriakkal. Vissza