Doctor Universalis

Előszó

Mikor a kedves olvasó kezébe veszi ezt a kötetet, lehet, hogy elcsodálkozik azon, vajon miért egyéni szerkesztésben és magánkiadásban jelenik meg. Hiszen az ilyen jellegű emlékkönyvek általában egyes intézmények, intézetek szakmai és szervezeti hátterének a felhasználásával és közreműködésével látják meg a napvilágot. Ennek az eltérésnek alapvetően két oka van. Az egyik ok inkább magánjellegűnek mondható. Hosszú ideje töprengtem azon, hogy édesapám életének tekintélyes és tiszteletreméltó kerek évfordulójáról hogyan lehetne méltóképpen megemlékezni. Gyermekkorom óta alkalmam volt megfigyelni, milyen hatalmas jelentőséggel bírt édesapám számára lelkészi hivatása, s később teológiai oktató és kutató munkája. Annak ellenére, hogy már jó pár éve „professzor emeritus", érdeklődése a teológia, filozófia, a református egyház iránt alig lankad. Egész életében példátlanul szerény volt, a saját munkásságát sohasem helyezte előtérbe, kerülte a feltűnést, a nagyközönséget. Ezért úgy gondoltam, értékes használati tárgy vagy egyéb szokványos ajándék helyett meglepetésként egy olyan emlékkönyvvel ajándékozom meg, amely alkotó életét mutatja be (jórészt) mások szemével, s amely az utókor számára is, legalább részben, elérhetővé teszi fáradozásának eredményeit. A másik ok, amiért saját magam vágtam bele a szerkesztő, szervező munkába, a következő volt: ha egy oktatási intézmény vagy egy egyház vállalkozna erre a munkára, érzésem szerint óhatatlanul egyoldalú lenne az emlékkötet. Ha az egyetem szerkesztené és adná ki, a nagyobb hangsúly édesapám egyetemi tevékenységére kerülne, ha az egyház szerkesztené, akkor lelkészi és egyéb egyházi tevékenysége kerülne előtérbe. „Függetlenként" azonban módomban volt megszólaltatni mind az egyetem, mind az egyház képviselőit, továbbá édesapám diáktársait, barátait és tanítványait is. Minden emberi alkotás tökéletlen, ez érvényes erre az emlékkönyvre is. Vissza