Docsev bátor élete

Fülszöveg

"És újra megkérdezem: hogyan? Az ember elkezd írni egy könyvet, meggyőződve arról, hogy valami nagyot és fontosat kell mondania az embereknek; egy számukra fontos igazságot.
És Szpaszról mi az igazság?
Nem tudok válaszolni magamnak, jóllehet a kezemben tartom egy olyan jellem formálásának minden szükséges előfeltételét, mint amilyet sokan várnak ettől a könyvtől: a jelenkori pozitív hős mintapéldáját.
Nem ismerem a teljes igazságot Szpasz Docsevről, de abban biztos vagyok, hogy ez a kérdés sokáig fog élni bennem, pontos választ várva.
Már csak egyet tehetek - Szpaszt követem, nyomában fogok járni. Folytatom az írást, tiszta szívemből aggódva, mert nem lesz könnyű.
Buzdítom magam: figyelj nagyon!"
És Koszta Sztrandzsev, a tehetséges bolgár író megfogadja az önmagának adott tanácsot: figyelő szeme nyomon követi ebből a sárból és aranyból összegyúrt figurának, Szpasz Docsevnak az életét. Elkíséri építkezésekre, vezetők és munkatársak véleményét kéri: beszéljenek neki Docsevről. Nem hallgatják el tulajdonságait, legyenek azok rosszak vagy jók, mert azok együtteséből kerekedik ki a teljes ember.
Érdekfeszítően bonyolítja a cselekmény szálait az író, felfűzi rájuk a mindennapok tényeit, amelyek izgalmasak, olvasmányosak. És a végén előttünk áll egy nagyszerű hős, Szpasz Docsev, akit a betegség ugyan lever a lábáról, de megtörni nem tudja, se meggörnyeszteni; szomorúsággal lesz tele a szívünk, amikor végleg el kell búcsúznunk Docsevtől, a barátokkal, a társakkal és az íróval együtt, mert Szpasz Docsev meghal. Emlékét azonban megőrizzük annak az embernek, aki bátran mert élni. Vissza