Uj Idők 1922. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet az 1. számból:

Tegnap királya

Hogy miféle összeköttetés volt a király és a mi nagyanyánk közt, az később fog tisztázódni, egyelőre csak annyit tessék megjegyezni, hogy nagymama budai leány volt. Mi erre büszkék voltunk, mert ö volt a mi álmos vidéki fészkünkben az egyetlen nagyvárosi nő és ebből némi dicsőség háramlott a házunkra.
Sokat beszélt a szülei házáról, amely a budai Három pacsirtateret ékesítette és a Három pacsirtateret úgy mondta, mintha Szent Márk-teret vagy Nevszki Prospektet mondana. Mikor nekem kisdiák koromban egyszer egy képecske került a kezembe, amely a schönbrunni kastélyt ábrázolta, ráfogtam, hogy ez a nagymama háza. Ö komoly arccal mondta: nem ez az, ámbár hasonlít hozzá, csak hogy a miénk kisebb. Midőn meghalt szegény, akkor azt mondták a gyerekeknek: Nagymama visszaköltözött Budára. Ezt természetesen senki sem hitte el, de azért gyerekkönnyelmüséggel belenyugodtak. Egypár év múlva meghalt az öreg Zsuzsi dada is és most az hirlett a gyerekszobában, hogy elszegődött Budára, a nagymamához. Midőn azonban elpusztult a kanári madár, akkor a gyerekek már maguktól mondták, hogy Bibi ezentúl Budán, fog énekelni a nagymamának. És lassanként az a vigasztaló gondolat fészkelte be magát a gyerekfejekbe, hogy minden ami a házban meghal, elpusztul, eltörik vagy elvész, raktárba kerül a budai Három pacsirta-téren... Vissza