Fülszöveg
A szerző, Dobos Erzsébet, egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte, orosz, spanyol és portugál nyelv és irodalom szakos tanár. A Budapesti Gazdasági Főiskolán tanít spanyol általános és üzleti nyelvet, valamint kultúraközi
kommunikációt. Meghívott oktatóként tartott Lorca-szemináriumot az ELTE Spanyol Nyelv és Irodalom Tanszékén, és 3 éven keresztül esszéírást tanított az amerikai UCLA-egyetemen. Oktatói munkája mellett rendszeresen foglalkozik irodalomtörténeti kutatásokkal, publikál, számos anyagot készített a madridi Federico García Lorca Alapítványnak. Szenvedélye még a filmművészet, fontosnak tartja az értékek megismertetését és átadását a fiatal nemzedékeknek. 2008-t61 a budapesti Cervantes Intézet filmprogramját szervezi, sorozatokat szerkeszt, bemutatja a filmeket és vezeti a vetítés utáni beszélgetéseket. További információk: www.erzsebetdobos.com
Jelen munka megírására elsősorban azért került sor, hogy a szerte a világban még élő és fellelhető megmentettek...
Tovább
Fülszöveg
A szerző, Dobos Erzsébet, egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte, orosz, spanyol és portugál nyelv és irodalom szakos tanár. A Budapesti Gazdasági Főiskolán tanít spanyol általános és üzleti nyelvet, valamint kultúraközi
kommunikációt. Meghívott oktatóként tartott Lorca-szemináriumot az ELTE Spanyol Nyelv és Irodalom Tanszékén, és 3 éven keresztül esszéírást tanított az amerikai UCLA-egyetemen. Oktatói munkája mellett rendszeresen foglalkozik irodalomtörténeti kutatásokkal, publikál, számos anyagot készített a madridi Federico García Lorca Alapítványnak. Szenvedélye még a filmművészet, fontosnak tartja az értékek megismertetését és átadását a fiatal nemzedékeknek. 2008-t61 a budapesti Cervantes Intézet filmprogramját szervezi, sorozatokat szerkeszt, bemutatja a filmeket és vezeti a vetítés utáni beszélgetéseket. További információk: www.erzsebetdobos.com
Jelen munka megírására elsősorban azért került sor, hogy a szerte a világban még élő és fellelhető megmentettek visszaemlékezéseivel, vallomásaival tisztelegjen a Spanyol Követség embermentö tevékenysége előtt. A könyv első része lényegében dokumentumgyűjtemény, amely megvilágítja a történelmi hátteret, az eseményeket, a Budapesten akkreditált külföldi diplomatáknak a zsidóság megmentésére irányuló törekvéseit, ezen belül az Eötvös utcai Spanyol Követség és személyzete, ÁngeL Sanz Briz ügyvivő, majd távozása után a spanyol diplomataként fellépő Giorgio Perlasca erőfeszítéseit, találékonyságát, alkalmanként vakmerőségét Mint a visszaemlékezésekből kiderül, a spanyol mentőakciók során kiadott védlevelek más országokéval összehasonlítva nagyobb arányban tudták megóvni a védetteket az elhurcolástól és a pusztulástól. A világ különböző pontjain, különböző időpontban és különböző nyelveken készített interjúkból egybehangzóan számos olyan részletre derül fény, ami a történelmi köztudat, sőt még a szakma számára is csak töredékesen ismert Sanz Briz alakja, a védett házak pontos listája, valamint olyan, dokumentumokból nem rekonstruálható dolgok, hogy kit, milyen út vezetett a védett házba, hogyan menekült meg a „halálmenetből", milyen volt a védettek lelkiállapota, mitől rettegtek, miben reménykedtek, milyen volt az egészségi állapotuk, hogyan jutottak több-kevesebb ennivalóhoz, hogyan élték meg és túl a nyilasok zaklatásait, milyen volt az élet a védett házakban stb. Az oral history íratlan szabályai alapján készített beszélgetésekre az események után több mint 60 évvel került sor, így érthető, hogy a szövegek gyakran fésületlenek, a megfogalmazások pontatlanok, számos ténybeli hibát vagy tévedést is tartalmaznak (időpontok, helyszínek, lakcímek, intézmények, nevek, a diplomaták neve, illetve rangja stb.), amiket a szerző lábjegyzetekben korrigált, de magán a szövegen nem változtatott, nem stilizálta, nem írta át. A munka fő érdeme éppen ez: hozzásegít ahhoz, hogy az olvasó a szemtanú szemével lássa és érzéseivel élje át a történelemnek ezt a tragikus korszakát.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal