A Dél-Alföldön elkövetett emberölések kriminológiai jellemzői

Előszó

Az emberölésnek, mint a legsúlyosabb személy elleni bűntettnek a jelentősége indokolttá teszi e cselekmény elkövetőinek, az elkövetés módszereinek és eszközeinek, az elkövetést lehetővé tevő, vagy előmozdító okoknak és körülményeknek, valamint a megelőzés és felderítés helyzetének gondos elemzését.
Az igazságügyi statisztika adatai szerint Magyarországon a bíróságok az 1951-1962 között eltelt 12 év folyamán 4069 felnőttkorú (18 éves és idősebb) személyt ítéltek el emberölés (gyilkosság, szándékos emberölés és gyermekölés) bűntette miatt, ami évi átlagban 339 személy elítélését jelenti. Az emberölés miatt elítéltek számában a korábbi időszakokhoz képest lényeges változás nem következett be. Egyedül a gyermekölések számának alakulásában mutatkozik lényeges javulás. A gyermekölés miatt elítéltek száma és gyakorisága az 1938. évhez és az 1951-52. évekhez viszonyítva a felére csökkent; feltehetően az abortuszok legális lehetőségével összefüggésben.
Az ilyen irányú vizsgálatok végzése azért is indokolt, mert az emberölés miatt elítéltek aránya Magyarországon az európai átlag felett van és világviszonylatban is egyike a legmagasabbaknak. Annak ellenére, hogy ezen a területen is vitathatatlanok az eredmények, az élet elleni bűntettek viszonylagos nagy száma arra mutat, hogy a társadalom e bűncselekményekkel szemben a megfelelő védelmet nem kapta meg. Az így kialakult helyzet ellentétes azzal a ténnyel, hogy az ember személyiségi jogai csak a szocializmusban teljesedhetnek ki; az élethez fűződő kiemelkedően fontos személyiségi jogok teljes érvényesülését is elsősorban a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok biztosítják. E bűncselekmények társadalmi jelentőségére tekintettel az emberölés megelőzése, az emberélet fokozottabb védelme büntetőpolitikánk egyik központi feladata. Vissza