Mikor engem besoroztak

Előszó

Népdalaink mellet figyelemre méltó értékűek katonadalaink is. Felbukkanásuk azonos időre tehető a háborúkkal: amióta létezik toborzás és harctér, azóta van éneklő katona. Sok, ma is közkedvelt dal maradt ránk a kuruc háborúk idejéből (Csinom Palkó, Te vagy a legény, Hej Rákóczi, Bercsényi stb.). A magyar szabadságharc is újabb dalokkal gazdagítja a műfajt (Kossuth-nóták), melyek gyakran magukon viselik a hangszeres zene jellegzetességeit. Számtalan - országszerte ismert - katonadal keletkezése a múlt század második felére és a kilencvenes évek elejére tehető. Az I. világháború kitörésekor a harctérre induló katonák ezeket a többnyire vidám nótákat énekelték, melyekben rendet teremtettek Galíciában meg a Doberdónál, megfenyegetik a muszka cárt és egyben hűségükről biztosítják Ferenc Jóskát. Vagyis amíg az állomáson várakozott a szerelvény, azt hitték, hogy a háború csupán egy kalandos kirándulás, amelyhez hozzátartoznak a könnyes szemmel búcsúzó anyák és szerelmes szívű lányok. Micsoda álomkép: dicsőséges hőstettek főszereplőinek képzelhették magukat! Nem sokat rágódtak azon, hogy miért tört ki a háború. Szarajevóban eldördültek a lövések, tehát a magyar bakának elégtételt kell vennie - maga sem tudja, miért. Hosszú volt az út Galíciába meg a Doberdóhoz, volt idejük énekelni, tréfálkozni, hiszen nem tudhatták, hogy milyen fogadtatásban lesz részük. Az otthon maradottak azonban hamarosan rádöbbentek a valóságra: két vágányon közlekednek a szerelvények: az egyiken a harctérre viszik a legényeket, a másikon hozzák haza a megnyomorított sebesülteket. Ennek hatása megmutatkozik népdalaink szövegében is: keseregnek a szülők, özvegyek, árvák, magukra maradt szeretők. A nemrég még oly vidám katonadalokban is megjelenik az elkeseredettség, kiábrándultság és csalódottság. Alig fejeződött be az oly sok keserűséget és fájdalmat okozó I. világháború, létrejön a trianoni egyezmény. A határok megváltoztatása új, megrázó helyzet elé állította az embereket, különösen a felvidéki magyarságot. Ha nehezen is, de lassan megindult az élet, de már új, megváltozott körülmények között. A legényeket újra besorozzák, de most már a csehszlovák hadseregbe. Az állomások kevésbé zajosak a katonadaloktól, csendesebbek lettek a kocsmák, falusi mulatságok, de még a lakodalmak felszabadult hangulatában is egyre ritkábban csendül fel a bakanóta. A második világháború után mindenki tudta, mivel jár a jókedvű mulatozás, nótázás, és mire számíthat, aki „dalban sírja vissza a horthysta időket, veszélyeztetve a köztársaság biztonságát". Ezzel magyarázható, hogy az „irredenta" dalok illegalitásba kényszerültek, hogy tovább éljenek meghitt családi és nagyon szűk baráti körben. Vissza