Díszlettan

Előszó

A szocialista-realista művészet jegyében színházi kultúránk rohamosan fejlődik. Ez a fejlődés a színpad diszitő-művészetére is komoly feladatokat hárit. Szocialista művészetünk fontos tényezője a színművészet, melynek lényeges segítője a szinpadképmüvészet.
A színpadkép azokból a díszletekből tevődik össze,amelyek a szinpadteret körülhatárolják.
A körülhatárolás három szempont alapján történik:
Elsősorban a darab tartalma az irányadó. A rendező és tervező gondosan mérlegelik az előadásra kerülő darab egyes képeinek térbeli kívánalmait dramaturgiai szempontból. Ennek a mérlegelésnek eredménye határozza meg a tér nagyságát és tagoltságét. A második szempont a színpadkép művészeti vonatkozása, azaz a külsőségi szempont. Természetesen ezek a külsőségek magukban hordjak azt a nagy törvényt, hogy a színpadkép nem lehet öncélú, hanem csakis a szinpadi mű tartalmi aláfestésének segitője.
A jó színpadkép az, amelyet nem kell külön magyarázni, amely nem mond többet a darabnál, azaz. magától értetődő. A szinpadtér körülhatárolás harmadik szempontba már inkább technikai, fontos, hogy a színpadképet alkotó elemek olyan méretűek legyenek és olyan módon legyenek elhelyezve, hogy a legszélső látószögekből is teljes takarást adjanak, azaz a játéktéren tul ne lehessen belátni a nem diszletezett szinpadtérre.
A szinpadképmüvészet a képzőművészetnek egy különleges ága. A tervező művésznek ugyanis olyan képet kell komponálnia, amely önállóan is képszerű, de megtartja képszerűségét minden esetben, akár 1-2 szereplőnek, akár tömegeknek szolgál hátteréül. A színpad valójában egy figurális kompozícióhoz hasonlítható. A képen lévő figurák mögé a művész megteremti, megfesti a megfelelő térkitöltő hátteret. Ennek a háttérnek mindenkor szoros összefüggésben kell lennie a cselekménnyel. Vissza