Disszidensek 1-2.

Előszó

Vérben és mocsokban, vörös-pelenkában jöttem a világra, 1953. április. 21-én délben, értünk harangoztak! - Utcagyerekként, a jó Istennek köszönöm kalandokban gazdag életem, s hogy tollat adott a kezembe: firkálj csak fiú, gondolhatta. - Hiszem, miután elolvasták e könyvet, a kor diktatórikus világa, a megdöbbentő sorsok, az olykor bujasággal fűszerezett pikáns történetei, maradandó élményként lopják be magukat gondolataikba. Egyben, személyes tapasztalataik rögös életútján át, társra találnak bennük Prüdéria kapuit ostromlom, tán be is dőlt azóta? Én voltam! A késő tinédzserkori párbeszédek, olykor pajzán kifejezései pozitív érzelmekből születtek, a szeretet és a tisztelet a nők iránt bennük végtelen! Az ébredező férfilét rajongása, a Nőért, testének, s lelkének mámorító felfedezése, a kiismerhetetlen megismerése vezetett! - A szeretkezés gyógyító aktusában, vagy a hatalom brutalitásától megalázva - bármely közönséges szó kimondható.
Ma is belemártjuk nyelvünket tán mindannyian - hölgyeim? Legyenek hűségesek vagy csalfák, miattatok, önökért - belőletek vagyunk! Múlt évben jelent meg a verseskötetem, címe, Vörösbábel a Kárpátok alatt, mely előhírnöke e regénynek. Meglelt Magyarságomban hazánkért, s az érte tenni akarók mellett íródott.
1971-ben disszidáltam, s honvágytól megtörve kullogtam haza, nyolc hónap után. Gyönge ember, mondhatják - megszenvedtem érte! Rá kellett jönnöm, olyan vagyok, mint az a fa, mely elpusztul, ha távoli, idegen földbe ültetik. Igaz, a magam kertésze voltam. Az iskolák távolról integettek, fura kéztartás - hűségesek a könyvek... Voltam: takarító, tisztaságmániás, parkettcsiszoló, szilikózis-betyár, kutas, csapos, szatócs - büntetésre várva, zöldséges és textilkereskedő, birtokoltam antikvitást, s buktam el fényes lokált. Dobált az élet, s én pakoltam magam, hol kellene ilyen, olyan? Szórakoztassam - megrendítsem Önöket, igazat szólok, s beverik érte a fejemet! Lesz, aki meggyűlöl, tudom! Hajdanán egy kissrác azt kérdezte a cirkuszban: Apu, nálunk miért sír minden bohóc? Vissza

Fülszöveg

... a személyleírás alapján, amit a bécsi autókereskedő adott, 56 végén letartóztattak!
Mózes Matild volt a kihallgató tisztem neve, nem hiszem, hogy valaha is eltudom felejteni!
- Kikötöttek a fürdőben a zuhany alá, kéz fenn, láb szét! Aztán kiküldte a verőlegényeit és három órán át, szórakozott velem. - Megfürdetett, persze ő is meztelen, és kiélvezkedte magát rajtam. Keverte a kínokat az élvezettel. Félórán keresztül nyalt nekem, és mert a félelemtől, s az undortól nem tudtam elélvezni, egy vonalzóval dagadtra verte a - igen, ott! Ezen úgy felizgult, hogy véresre harapdálta a mellbimbómat!
- Azután leültetett a kőre, kikötözött újra, átlépett a vállaimon és a melleimre, majd a számba vizelt. El tudod képzelni, mit kellett neki nyalnom - nem?
Azt mondta, ha nem úgy csinálom, ahogy mondja, a seprőnyéllel fog megkefélni!
- Mikor elélvezett, szó nélkül letusolt, és otthagyott két pribékjének! Az egyik rendes volt velem, engedte, hogy letusoljak, vissza akart vinni a zárkába. Láttam, hogy borzasztóan szégyelli magát.
- A másikkal volt a baj, kiküldte őt, és az ott folytatta, ahol Matild abbahagyta - vérzett már a puncim is, a hosszúkörmű ujjaival dugott meg.
Végül, kényszerített rá, hogy leszopjam. Mikor végzett, egy ütéssel eltörte az állam, mert nem akarta - lenyelni! Érzed? Már nem látszik, de a csomó kitapintható! - Halálra akartak ítélni, a férjem amerikai üzletember volt, tudod, kemény tárgyalópartner... Vissza