Előszó
Bevezető
Harmadszor - ez már hitünk szerint egy tradíció, reményünk szerint pedig egy többé nem megszakadó folyamat - a Magyar Képzőművészeti Főiskola Szobrász Tanszéke kis füzetben, katalógusban dokumentálja minden évben a diplomamunkákat. A művek fotójával és kis értelmező, kísérő esszékkel, többnyire az ELTE művészettörténet szakos hallgatói tollából (ezúton köszönjük meg nekik közreműködésüket).
Tizenhat fiatal kolléganő és kolléga számtalan munkaórája, fizikai és szellemi erőfeszítése.
És az anyagok: carrarai márvány és magyar mészkő, más kövek, a klasszikus bronz, fa: rönkfa és ragasztott égerpalló (a szép éger, amelynek neve is gyönyörű), üreges samott, vas, papírmassé, farost, pozdorja, bútorfa, tégla, malter, vasdrót, végül 1000 méter damil és többszáz szemescsavar, műanyagtipli, plusz filctollnyom... és FESTÉK. Ezeket számoltam össze.
A FESTÉKBŐL › SZÍN LESZ
A TÖBBI FENTI ANYAGBÓL PEDIG › FORMA › TÉR
Klasszikus figuratív szobor, plasztika, organikus vagy geometrikus konstrukció, vagy tünékeny installáció.
A számtalan munkaóra, fizikai és szellemi erőfeszítés révén átszellemített, humanizált, magyarázott TÉRRÉSZ.
Jovánovics György
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal