Diplomakatalógus 2002

Előszó

2002. június 8-én, pénteken késő délután a diplomák elbírálását rögzítő jegyzőkönyvet sorban aláírtuk. Vendégeink, Sass Valéria, Petrányi Zsolt és mi, a tanárok. Az Epreskertben várakoznak az immáron diplomás ifjú szobrászok (meg néhány velük szolidáris kolléga, barát), - nem különösebben izgatottan. Nem is volt okuk izgulni. Kilencük közül nyolcan kaptak ötöst (ketten külön dicsérettel). Sikeres év volt, gondoltam. A tanszékvezető kihirdeti az eredményt, sorban kezet fogunk ifjú kollégáinkkal.
Hazatérve, elgondolkodva, emlékezve átlapozom az előző 7 évben, 1994 óta rendszerese kiadott diplomakatalógusainkat. Kis statisztikát készítek. A nyolc év alatt, a mostaniakkal együtt nyolcvanöten diplomáztak. Tehát átlagosan több mint tízen évente. Segesdy György tanár úr osztályában (aki 1997-ben abbahagyta a tanítást) nyolcan végeztek, Bencsik Istvánnál (aki két évvel később vonult vissza) tizenöten, Farkas Ádámnál tízen, Kő Pálnál tizennégyen, Körösényi Tamásnál huszonegyen, az én osztályomon tizenheten.
Nyáron egy este hegymagasi kertemben borozgatás közben egyik vendégem nekem szegezi a kérdést:
- Szükség van arra a rengeteg fiatal szobrászra, festőre, akit ti a Főiskoláról (helyesen: Egyetem) évente kibocsátotok? (Gondolom, úgy érti, hogy a társadalomnak van-e szüksége.)
- Nem tudom. Mi végezzük a dolgunkat. Ha majd nem lesz szükségetek ránk, szóljatok. Vissza