Előszó
Részlet:
Ma lámpa alig világít,
Fényszigetére felcsap az árnyék,
Szennyes homályban mereven áll.
Fázom, derékig ázom,
Ma árad a szennyes homály.
1977-78.
Az árvákhoz
Te ne koldulj harmonikaszóval,
S ne szólj, a szádból harmonika árad...
Te ne szólj, mert fagy égeti fel a szádat.
Csukd be a szemed,
mert megéget minden bogarat,
Csukd be a szemed, ne nézd a csillagokat.
Dugd el a kezed, cserepeire esik,
Simogatni akar, s hirtelen leesik.
Füled bogában ágak nőnek,
rajtuk himbálva ülnek a csendek.
Nézz a lábad elé, ha lépsz,
Nézz a lábad elé,
Nézz a lábad elé...
Anyád hangja kísért, szélvész kergeti el,
- Fiam, fázol-e még - s elhal a semmiben.
Álmod messzire hág, hasadéka piros.
A nappal szívta fogát, estére matt kékpiros
az ég, foszló széle hajadba hull.
Meghal az utcai lámpa,
vigyázz, helyére állsz.
Szemet nyitsz józanul, megtelik bogarakkal,
s a koldus kezdi már halkan
fújni a harmonikát.
1981. II. 1.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal