Orvosi intelmek

Előszó

Ismét útjára indul, immár negyedik kiadásban a könyvecske. Az alkalom a jubileum: tíz éve viseli a makói kórház Dr. Diósszilágyi Sámuel nevét. Tíz éve minden március 27-én, születésnapján ünnepi tudományos ülést rendezünk, amelyen az emlékére alapított kisplasztika átadásával ismeri el a kórházi vezetés egy-egy makói orvos kiemelkedő munkásságát.
Rövid ideig tartó közös munkánk kapcsán beosztott orvosként személyesen is részesülhettem intelmeiből. Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy a család áldozatkészségének köszönhetően megjelenő "Orvosi intelmek"-et nemcsak orvoskollegáim, hanem a nagyközönség figyelmébe is ajánlhatom.
Egy, a pálya csúcsán lévő humanista polihisztor, széles látókörű orvos formálta aforizmákba véleményét megfigyelő nyugalommal, mély filozófiával, aki egyaránt nyitott volt a szakma kérdései és a változó világ problémái iránt. Az évtizedek múltak, de a különböző korszakok, szellemi áramlatok, reformok ellenére a mondanivaló - mint minden klasszikusé - a ma emberéhez is szól Atyai barátja, Vámossy professzor szerint őshumor, szatíra és bölcsesség jellemzi a könyvecskét. A bölcs - keserű Diósszilágyi mondások humora azonban sohasem öncélú, nem felhőtlen szórakozás. Önmagát, önmagunkat - az orvosi "céhet", a társadalom fonákságait célzó fricskái nem koptak meg a hosszú évek alatt és a XX. század végén is frissek, találóak, aktuálisak; gondolkodásra, elmélyülésre késztetnek. Külön figyelmet érdemelnek az orvos és orvos, az orvos és a beteg közötti kapcsolattal foglalkozó gondolatok. Példamutató az a mélységes szeretet és empátia, melyet betegei iránt érez és az orvosi hivatás iránti feltétel nélküli elkötelezettsége. A 80. születésnapjára rendezett ünnepségen mondta egyik orvosbarátomnak "...az orvosi hivatás olyan, mint a halálos betegség, csak egyszer lehet megkapni."
Makó szülötte volt, kötődése a városhoz legendás, orvosi munkáján túl szerteágazó sokoldalú tevékenysége a kritikus helyzetekben is városát, az itt élőket szolgálta.
"Milyen kár, hogy az ilyen bölcs tanácsokat nem az orvosi tanulmányok megkezdése, hanem csak azok befejezése után olvassák el az orvosi pályára indulók. Sokan még akkor sem. Kár." Vissza