Dió, mandula, mogyoró termesztés

Előszó

Hazánk mezőgazdaságának egyik fontos művelési ágazata, a gyümölcstermesztés, még mindig nem részesül kellő méltánylásban. Jól mutatja ezt az, hogy mandula- és mogyorótermésünk az ország belső szükségletét még távolról sem fedezi, ezekből nagymennyiségű behozatalra van szükség. Diótermésünk pedig belső szükségletünket egyes években éppen hogy ellátni képes, más években azonban ebből is nagyobb mennyiségű behozatalra szorulunk.
Nemzetgazdaságunkra ez nagy kárt jelent, mert hiszen egyes vidékeink éghajlati és talajviszonyaiknál fogva szinte hivatva vannak arra, hogy ezeknek a csonthéjastermésű gyümölcsöknek a termesztése révén az ottani gazdák jövedelmének egyik főforrását képezzék. Arra alkalmas vidékeinken a csonthéjastermésű fák vadon vagy elvadulva díszlenek és nemesfajtájú fáik ott kifogástalan termést is adnak. Okszerűen megalapozott nagyobbarányú termesztésük révén nemcsak az ország belső szükséglete lenne ellátva és így a külföld élelmesebb termesztőinek javát szolgáló behozatalt lehetne feleslegessé tenni, hanem még kivitel révén is szép jövedelmet biztosíthatnánk magunknak.
A csonthéjas gyümölcsöknek nagymérvű fogyasztását a máshelyen feltüntetett behozatal magas számadatai jól bizonyítják. Egészséges, nagy fehérje- és olajtartalmuk miatt igen tápláló gyümölcsük felhasználhatósága is olyan sokoldalú, hogy ezeket még a közönséges életben sem nélkülözhetjük. Sajnos, szükségletünk biztosítására a külföldre szorulunk, onnan hozzuk be azt, ami nálunk is nagyon jól megteremne.
Alig van még egy másik olyan gyümölcsünk, amely úgy a termőhely, mint az általános gondozás tekintetében olyan igénytelen lenne, mint az aránylag csekély fenntartási költségeket kívánó dió- és mandulafa, valamint a mogyoróbokor. Ezek termésének a leszedése is könnyű. Eltartásuk a legegyszerűbb. Túlérésük nincsen s ezért a termesztő a megfelelő ár kialakulásáig nyugodtan raktáron tarthatja. Szállításuk is könnyű és olcsóbb, mert hiszen különösebb csomagolást nem igényelnek. Nagy előnyük, hogy szállítás alatt - eltérően a többi puha, húsos gyümölcsöktől- kárt nem szenvednek s ezért a vasúttól, hajóállomástól távoleső, rendes utakon meg nem közelíthető helyeken való termesztésre is kiválóan alkalmasak. Miután a mogyorócserje már a tavasz legelső melegebb napjaiban virágzik, a mandulafa pedig ugyancsak a legkorábban virágzó növényünk egyike, ezért ezek a méhek - mint a gyümölcsfák virágjainak beporzását elősegítő igen hasznos rovarok - részére szükséges első friss táplálékot, a nektárt szolgáltatva, ebben a vonatkozásban is ugyancsak nagy hasznot jelentenek. Vissza