Magyar Iparművészet 1900. január-március

Előszó

Részlet:

A KARÁCSONYI KIÁLLÍTÁS.
Az ezidei karácsonyi iparművészeti kiállítás sem terjedelménél fogva, sem a kiállított tárgyaknak nagyobb becsénél fogva, nem szárnyalta túl az előzőket s mégis több mint közönséges jelentősége volt neki, sőt egyenesen határjelzőnek tekinthetjük iparművészetünknek történetében. Az volt ugyanis e kiállításnak jellegzetes tulajdonsága, a mit művészeti határvonalnak szeretnék nevezni. Ez alatt én azt a határvonalat értem, amely az igazi műipar, vagyis az alkalmazott művészet - art appliqué - és a közönséges ipari, vásári és selejtes árú közt fennáll, aminőt különösen az utóbbi évtizedekben csináltak mindenfelé. Már az utolsó három évben rendezett iparművészeti kiállításokon találkoztunk több olyan művel, a melyek nemcsak modern, de igazi művészeti szellemről tettek tanúságot. Mégis mindez csak kivétel volt s a kiállított tárgyak zöme, a mely olcsó áron volt kapható s így mintegy a nagyban való eladásra volt szánva, az eddigi kitaposott, művészietlen csapáson haladt. Ezúttal azonban éppen ez a köznapi vásári árú a kivétel s a túlnyomó rész pedig azon a magaslaton áll, a mely a modern művészet követelményeinek megfelel. Hogy a kiállítás sem túlbő tartalmú, sem egyes darabjainál fogva kiváló, annak oka abban van, hogy mind a művészek, mind az iparosok, a kik a magyar iparművészet szolgálatában állanak, ezúttal sokfelé voltak igénybe véve. Ha már egyrészt az egyidejűleg Szt-Pétervárott rendezett magyar iparművészeti kiállítás meglehetősen sok erőt fogyasztott, a mely másképp a karácsonyi tárlat javára vált volna, úgy másrészt a párisi világkiállításra való készülődés művészi iparosainkat annyira igénybeveszi; hogy valóban csodálni való, hogy ilyen sikerült kiállítást nyélbe tudtak ütni. Vissza