Emlékmécsesek

Előszó

Az ortodox zsidók házában akkor gyújtanak emlékmécsest, amikor valamely közeli rokon halálának az évfordulóját tartják. Dina Wardi izraeli pszichoterapeuta könyvében az emlékmécses metaforát arra használja, hogy feltárja azoknak a zsidó gyermekeknek az érzelemvilágát, akiket szüleik a meggyilkolt rokon helyére jelölték ki. Az emlékmécses közismerten olyan zsidó szimbólum, amely egymásnak ellentmondó érzelmeket fejez ki: egyszerre idézi fel a gyász, a bűntudat és a félelem érzését, és a túlélés reménységét.
A holocaustot túlélt szülők többsége keveset beszél arról, mit élt át az üldöztetés során; az elhallgatott, félig-kimondott információkon, egész magatartásán keresztül végi sközvetíti tragikus élményeit. Az "emlékmécses" gyermekek - Wardi szerint - jóval súlyosab érzelmi megterhelés alá kerülnek, mint a többi gyermek a családban, mivel ők nem psuztán résztvevői szülei sérült lelki életének, hanem sajátos küldetést is teljesíteniük kell: az ő feladatuk, hogy a kihullott generáció után maradt űrt betöltsék, hídként szolgájanak múlt és jövő között. A nemzedékek közötti "végtelen láncot" a holocaust szétszakította, ami pedig megmaradt belőle, az "szétszóratott a szélben". A szülők gyermekeiket hívják segítségül, hogy visszatalálhassanak a múltjukhoz. Nemritkán két-három nevet is adnak nekik, amely a meggyilkolt vagy eltűnt rokon nevével azonos. A gyermekek már egész fiatalon megtanulják, hogy nem lázadhatnak sorsuk ellen, nekik a dolguk, hogy megvédjék szüleiket kétségbeesésükkel szemben, enyhítsék gyászukat. Az élő emlékművek szinte elvesznek ebben a roppant feladatban, mégsem csupán veszteségeik vannak. Erőt merítenek abból, hogy azonosulnak egy-egy szeretett rokonnal, és később az segíti őket abban, hogy kilépjenek örök időkre rájuk osztott szerepkörükből.
Dina Wardi több mint húsz éve végez csoportterápiát a túlélők gyermekeivel, így óriási tapasztalata és gyakorlata alapján hiteles és megrendítő képet ad a csoportban résztvevők lelki konfliktusairól, az átélt traumatizációról. A túlélők gyermekei csak jó néhány terápiában eltöltött év után válnak képessé arra, hogy megszabaduljanak örökségük súlyától és visszaköveteljük identitásukat. Vissza

Fülszöveg

A holocaust mélyen áthatott a testileg-lelkileg örökre tönkrement túlélők gyermekeinek életét. E gyermekek a gyász, a bűntudat, a szorongás szülte lelki konfliktusok árnyékában, a túlzott oltalmazás és a túlzott elvárások fogságában nevelkedtek fel. Dina Wardi több mint húsz éve folytat pszichoterápiás tevékenységet Izraelben a holocaust-túlélők második nemzedékének tagjaival, s könyvében a trauma második generációs hatásait elemzi.
A túlélők identitásszavarokkal és önértékelési problémákkal küszködő gyermekei a felnőttkor küszöbén gyakran szorulnak terápiás segítségre, hiszen egész gyermekkoruk abban telt, hogy szüleik tudattalanul rájuk terhelték saját traumáikat, fájó emlékeiket és túlzott reményeiket. E gyermekek szinte kezdettől fogva a vészkorszak áldozatainak élő "emlékmécsesei" voltak. E könyv bepillantást enged az olvasónak az egyéni és csoportterápiás ülések során elhangzó beszélgetésekbe, álomelemzésekbe, a résztvevők gyermekkori fantáziáiba és emlékeibe. Dina Wardi a páciensek társául szögedvő elkíséri őket érzelmi történetük, belső világuk felfedezésének hosszú és fájdalmas útján - a túlélő családok bűntudattal terhelt légkörében töltött gyermekkoruktól kezdve a szülőkről való leválással kapcsolatos nehézségekig. Részletesen bemutatja a terápiás folyamatot, ami akkor éri el csúcspontját, amikor a páciensek búcsút mondanak az "emlékmécses" szerepének, és a saját életüket kezdik élni.
Az Emlékmécsesek óriási értéket jelent mindazoknak, akik munkájuk során szembekerülnek mindazokkal a traumatikus hatásokkal, melyeket a holocaust tett akülönböző országokban élő túlélőkre és gyermekeikre. A könyv igen fontos azoknak a szakembereknek is, akik a traumát követő stressz problémájával, illetve a trauma nemzedékről nemzedékre történő átvitelével foglalkoznak.
Dina Wardi 1938-ban született Olaszországban. Cionista szülei egyéves korában Izraelbe vitték, így ő maga megmenekült attól, hogy közvetlenül osztozzon népének sorsában a holocaust idején. Ma is Jeruzsálemben él, s itt végzi pszichoterápiás munkáját. Vissza