Die Abstammung des Menschen und die geschlechtliche Zuchtwahl II. (töredék)

Fülszöveg

Az itt következő munka természetét legkönnyebben avval magyarázhatjuk meg, hogy röviden elmondjuk keletkezésének történetét. Éveken át gyűjtöttem jegyzeteket az ember eredetéről vagy származásáról anélkül, hogy szándékomban lett volna erről a tárgyról valamit írni; sőt annál kevésbé akartam ezeket közölni, mert azt hittem, hogy csak szaporítanák az előítéleteket nézeteimmel szemben. Elegendőnek tartottam, ha a "Fajok eredetéről" szóló munkám első kiadásában megjegyzem, hogy "ez a munka világot vet az ember eredetére és történetére"; és ez annyit jelent, hogy az embert a többi szerves lénnyel általános összefüggésbe kell hozni a földön való megjelenését illetőleg. Ezt a dolgot ma azonban egészen más szempontból kell nézni. Ha olyan természetbúvár, mint Karl Vogt, a "Genuai Nemzeti Intézet" elnöke, megnyitóbeszédében azt mondhatta (1869): "personne, en Europe au moins, n'ose plus soutenir la création indépendante et de toutes piéces, des espéces", akkor világos, hogy a természetbúvároknak legalább is nagy része elismeri, hogy a fajok csak megváltozott leszármazottjai más fajoknak, és ez áll különösen a fiatalabb és törekvő természettudósokról. A többség elismeri a természetes kiválogatódás működését, bár némelyek azt tartják, - hogy joggal-e, azt a jövő fogja eldönteni - hogy én ennek a fontosságát nagyon is túlbecsültem. A természettudományok idősebb, tekintélyes mesterei közül többen, sajnos, még mindig ellenségei a fejlődés gondolatának, mindenféle formájában. Vissza