Dicsőség a sasnak és az égnek

Előszó

Egy könyv előszava általában azoknak az olvasóknak szól, akik szeretnének gyorsan tájékozódni annak mondanivalóját, tartalmát, esetleg az író személyét illetően. Jelen esetben ezek valamelyike talán meglepetést fog okozni Önöknek.
E könyvecske a magyar nép őstörténetének kutatásával kapcsolatban próbál újabb eredményeket közölni, egészen Szent Istvánig. Műfaját nehéz meghatározni, mivel elsősorban nem az egyéni fantázia terméke, hanem számtalan régi forrásból való átvétel - újraértékelve. Így tehát olyan tudományos "morzsák" gyűjteménye, amelyeket a jelenlegi tudósok már lesöpörtek a klasszikus és középkori történetírók asztaláról, mint hasznavehetetlent. Pedig hogy mennyire nem az, arról most személyesen is meggyőződhetnek.
E sorok írója sokszor feltette magában a kérdést: mi az oka annak, hogy "magyarságkutatás" címszava alatt íróink nagy része mennyi idegen nép (pl. germán, finn-ugor, szláv, asszír, zsidó, egyiptomi) történelmét "leplezte már le", lehet, hogy nem mindenki osztja az alábbi véleményt, de talán hasznosabb lenne a MAGYAROK múltja után kutatni, hiszen a cím is kötelez. Az olvasónak kijár az a megbecsülés, hogy ne érezze becsapva magát. Így tehát azok számára íródott ez a kis mű, akik valóban Hunor és Magyar népéhez tartozónak vallják magukat.
Mindenképpen illendő elmondanunk azt is, hogy egy 1945 utáni generációhoz tartozó, elsőkönyves író könyvét olvassák, aki foglalkozására nézve geológus-térképész mérnök, és ezáltal a humán tudományok területén amatőrnek számít.
E tanulmány szerzője a történelmi eseményeket mindenféle előítélet nélkül, matematikai tárgyilagossággal igyekezett bonckés alá venni. Csodálkozni fognak, mennyire új megvilágításban látható nemzetünk múltja; illetve, hogy egy-egy elavult nézet megdöntése milyen fontos hatással lehet bármely tudományág további fejlődésére.
Kérem, fogadják e könyvet szeretettel egy olyan kutatótól, aki számára a magyar olvasóközönség elismerése lenne a legértékesebb támasz a további eredményes munkához. Gondoljanak arra, hogy ezáltal is igaz magyarságukról tesznek tanúbizonyságot.
Itt szeretnék köszönetet mondani az értékes magyar anyagért a University of British Columbia könyvtárának és munkatársuknak, Mrs Mária Horváthnak, illetve az adatgyűjtésben és az elbírálásban való szíves segítségükért Móricz Blankának, Balogh Endrének, Kókai-Kuun Zoltánnak, Kovács Józsefnek, Lemke Gyulának, vancouveri magyar barátaimnak, családomnak, s mindazoknak, akik könyvem megjelenését előmozdították. Vissza