Forradalmi dekadencia külföldi művészek Budapesten 1989 óta

Előszó

A Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum Forradalmi dekadencia című kiállítása az 1989-es rendszerváltással kezdődően tekinti/át a külföldi művészek szerepét a budapesti művészeti élet alakulásában. A projekt egyik kiindulópontja az a megfigyelés volt, hogy a helyi művészettörténet alig-alig említi a külföldi művészeket, ahogy általában figyelmen kívül hagyják őket a magyar művészetet bemutató, összefoglaló jellegű, vagy utazó kiállítások összeállításánál is. Mindez annak ellenére van így, hogy az 1989-es változások óta Európából és a tengeren túlról művészek tucatjai költöztek Budapestre és vettek részt a város művészeti életében, mind művészi munkájukon, mind az általuk alapított új művészeti intézményeken keresztül, általában véve is nyitottabbá és nemzetközibbé téve a magyar kortárs művészetet.
Maja és Reuben Fowkes kurátorok, maguk is Budapesten élő külföldi művészettörténészek, elhatározták, hogy mélyebben beleássák magukat a témába, archívumi kutatásokat végeztek, a budapesti művészeti világ tagjaival interjúkat készítettek, illetve ez év májusában nemzetközi konferenciát szerveztek a Ludwig Múzeumban a külföldi kortárs művészek magyarországi tapasztalatairól. A kurátori kutatás a Forradalmi dekadencia címet viselő kiállításban csúcsosodott ki, amelynek elsődleges célja vitát generálni a külföldi művészek budapesti jelenlétével és a művészeti színtéren betöltött szerepével kapcsolatban. Az 1956-os felkelés forradalmi hagyományait vizsgáló A forradalom nem kerti party, illetve a '68 kortárs művészeti visszhangját tárgyaló Forradalom, szeretlek után ez a kiállítás a záró darabja a kurátorok kiállítás-trilógiájának, amely a jelenkori történelem forradalmi pillanataira reflektál. Vissza