Dialógusban lenni

Előszó

A tanulmánykötet a szerzőnek az utóbbi néhány évben megjelent írásainak válogatott gyűjteménye. A cím két kulcsszava, a dialógus és a hermeneutika, azt a gondolkodásmódot jelöli, amelyet a szerző alapvetően képvisel. Dialógus, tehát művek - filozófiai szövegek és műalkotások - lehetséges értelmezéseinek dialógusba állítása, egymásra reflektálása, valamint egy-egy „szöveggel" való értelmezői párbeszéd előhívása. Vagyis a hermeneutikai szemlélet az, amelyet a tanulmányok írója maga számára termékenynek gondol. A hermeneutika itt egyfelől Gadamernek a művészetről, a nyelvről és a történelemről szóló bizonyos munkáinak az értelmezését, lehetséges továbbgondolását jelenti, másfelől néhány jelentős életmű - Lukács György, Kierkegaard, Hegel, Platón, Kant, Nietzsche, Bartók zenéje - egy-egy aspektusának, illetve művének vizsgálatát. Tehát nem egyetlen életmű - például a nyilvánvalónak látszó gadameri - minden részletre kiterjedő feldolgozásáról van szó. Sokkal inkább arról, amit a tervezett kötet két fejezetének címei jeleznek: egyrészt a művészetek világának jelentéséről és jelentőségéről, valamint a modern hermeneutikai vizsgálódásokban nagyon is fontos szerepet játszó olyan jelenségekről, mint a nyelv, a történelem, az erkölcsiség, a vallás. A kissé sokfelé elágazó témák láttán persze fel lehetne vetni a kérdést: nincs-e a szerzőnek valamilyen vezérfonala, amelynek segítségével egybefűzi a különböző tanulmányokat? A kérdésre a már megnevezett hermeneutikai megközelítésmód mellett a művészetek létmódjának gadameri faggatásához kapcsolódóan esztétikum és éthosz összefüggéseinek érzékeltetése a válasz. Vissza