Diáklányok

Előszó

Részlet a kötetből:

Lányok és fiuk

Ebben a könyvben két háznak és két családnak a történetét mondom el, akik ott éltek abban a két házban. Sokan voltak ott együtt fiúk és lányok és valamennyiük életét belefoglaltam ebbe a könyvbe. De mégis, elsősorban egy bizonyos Dóráról akarok mesélni, az ő neveléséről, kalandjairól és végül regényéről is.
Dóra korban a második volt öt testvére között. De kedves, megnyerő természetével magának szerezte meg mindazt az elsőséget, amely különben a legidősebb testvért, Clemence-t, illette volna meg. Clemence komoly, szőke lány volt. Tekintettel tizenhét évére, már kedve szerint viselhette a haját s lényegesen hosszabb ruhát hordott, mint a húgai. Szelíd, rózsásan fehér arca volt és szép, piros szája, amely mindig kissé nyitva állt és kimutatta két apró, középső felső fogát. Alighanem ennek az apró kis külsőségnek köszönhette, hogy szerető családja állandóan Nyuszi néven becézte. Talán ez a név volt az oka alárendelt helyzetének. Mert tisztára lehetetlen még csak elképzelni is, hogy valaki, akit Nyuszinak hívnak, fölényesen uralkodhasson olyan élénk, vakmerő, okos és önálló kis teremtés felett, mint ennek a regénynek a hősnője.
Milyen is volt Dóra tizenöt éves korában? Hogyan is írjam le nektek, akik nem részesültetek abban a nagy szerencsében, hogy ismerjétek? A legtöbb lány ebben a korban ügyetlen és félszeg, mozdulatai szögletesek, csupa gőgös öntudat, de annál kevesebb igazi tudás. Clemence sokat szenvedett ebben a korban, a harmadik lány viszont tizenhároméves korában nagyon heves és sértődős természetű volt. De Dóra ebben a korban kedves és megnyerő keveréke volt a gyermeknek és asszonynak. Vissza