Előszó
A tettek beszélnek.
Az uri-utczai Pilvax-kávéházból nagy zaj és éljenzés hallatszik. Bent az asztalokon kipirult arczu ifjak beszélnek tűzzel és lelkesítőn. Köztük van Petőfi, Jókai, Degré,...
Tovább
Előszó
A tettek beszélnek.
Az uri-utczai Pilvax-kávéházból nagy zaj és éljenzés hallatszik. Bent az asztalokon kipirult arczu ifjak beszélnek tűzzel és lelkesítőn. Köztük van Petőfi, Jókai, Degré, Vasváry, Vidacs János, Vajda János, Sükei Károly, Bulyovszky Gyula s még egy csomó az ifjúság lelkes vezéreiből.
A szemek lázban égnek, az arczok tűzben ragyognak. Minden talpalatnyi hely szorongásig megtelt. Valami lázas izgalom fogja el az ifjak szivét, mely hangosan ver a szűk atilla alatt.
Zaj, zsibongás, egy kitörni akaró kráter tompa moraja zug végig a termen. Csoportokban állnak s egy ifjúsági vezér az asztalról beszél hozzájuk. Szavai mint a tüzes szikrazápor repülnek szerteszét, gyújtva és lángot szitva a gyorsan hevülő ifjak lelkében.
A füst, a hőség csaknem fullasztó a teremben. Egyszer csak felpattan az ajtó s egy jogász rohan be:
- Fiuk - kiáltá dörgő hangon - nagy újságot mondok. A moraj elcsöndesült, az ifjúság némán meredt a lángoló arczu ifjúra.
- Bécsben kiütött a forradalom! - kiáltotta még harsányabban az ifju.
- Éljen, éljen - tombolt erre örömében az ifjúság. A diákok leugrottak az asztalokról, feldobálták a kucsmáikat, aztán összeölelkezve tánczoltak a biliárd-asztal körül.
A tombolás, az ujjongás perczekig tartott.
Vissza