Diadalív

Előszó

Kivételesen könnyű helyzetben vagyok mint a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, hiszen olyan magyar futballsiker apropóján megjelenő kiadvány előszavában fogalmazhatom meg gondolataimat, amilyenre az Európa-bajnokságokat tekintve 7972, illetve a világbajnokságokat is beleszámítva 1986 óta, tehát három évtizede vártak a futballszurkolók.
A magyar labdarúgó-válogatott, amely ezen az őszön története legjobb FIFA-ranglistás helyezését érte el, sikerrel vívta meg a selejtezőket, s bejutott a franciaországi Eb huszonnégyes döntőjébe. Teljesítette azt, amit a csoportmérkőzések rajtja előtt reális célként megjelöltünk, elérte a pótselejtezőt érő harmadik helyet - írom ezt úgy, hogy közben nem feledem, akadtak olyan pillanatok, amikor nagyon közel járt ahhoz, hogy „egyenes úton" eljusson a kontinenstornára - s ott, megítélésem szerint a sorozatbeli legjobb kétszer 90 percével, kiejtette az előzetesen esélyesebbnek tartott norvégokat.
A nagy boldogság idején sem téveszthetjük szem elől, hogy számunkra továbbra is csak a nyugodt, tárgyszerű helyzetértékelés és az eddigi munka következetes folytatása, az elfogadott stratégiából következő feladatok minden korábbinál is következetesebb végrehajtása lehet a járható út Ehhez a hazai futballtársadalom egészének összefogására és további felelősségvállalására van szükség. Hiszem, hogy ha mindezeket megtesszük, és a tervszerű munka folytatódik, az erőfeszítéseink további megérdemelt jutalma sem marad el.
Miközben e könyv olvasói újra végigélhetik a selejtezősorozat legfontosabb állomásait, hadd kérjem Önöket ismételten arra, szurkoljunk együtt a magyar csapatnak mindannyiunk közös sikeréért, immár - milyen jó is ezt hangsúlyozni - nem csupán a válogatott franciaországi részvételéért, hanem az ottani szerepléséért!
Dr. Csányi Sándor, az MLSZ elnöke Vissza

Fülszöveg

DZSUDZSAK BALÁZS: „Örülök, hogy ennek a csapatnak a kapitánya lehetek, és annak is, hogy nagy örömet szereztünk az országnak. Irány Franciaország! Ilyen fantasztikus közönséggel a hátunk mögött, miért ne Lehetne esélyünk bárki ellen? Őszinte csapat a miénk, mindenki kész meghalni a pályán a másikért, ennek lett ez a siker az eredménye.
GERA ZOLTÁN: „Amikor 2003-ban a lettek elleni vereséggel elveszítettük a pótselejtező tehetőségét, nagyon csalódott voltam. A mostani siker ellenben a pályafutásom csúcsa. Bevallom, nagyobb nyomással jár a válogatottban játszani, mint az angol élvonalban."
KIRÁLY GÁBOR: „Nagyon nagy boldogságot, és egy kis megkönnyebbülést is érzek. A sikerben sokak munkája benne van, a kapustársaké, játékostársaké, akik éveken keresztül a legjobb teljesítményüket nyújtották a válogatottban. Egy hosszú út végén, fontos mérföldkőhöz ért a válogatott. Mindenkinek gratulálok, akinek része volt ebben a sikerben!"
PRISKIN TAMÁS: „Óriási örömöt érzek, sikerült megvalósítanunk az álmainkat! Bebizonyítottuk, hogy tud küzdeni a csapat. Az egész selejtezősorozat alatt mentálisan rendben voltunk, kevés gólt kaptunk, jól védekeztünk, összességében megérdemeltük ezt a sikert!" Vissza