Előszó
Az elmúlt évtizedekben nemcsak az elméleti és klinikai orvostudományok területén értek el a kutatók óriási eredményeket, hanem e tudományos eredményekkel lépést tartott az egészséget megóvó, betegségeket megelőző, járványokat elhárító egészségügyi szervező munka, és nagyot fejlődött az orvosképzés, orvos-továbbképzés módszere és lehetősége is; az orvosi irodalom nemzetközi jellege, az eredeti közlemények lényegének referáló folyóiratokban történő, jól szervezett rövid ismertetése pedig minden törekvő, lelkiismeretes orvos számára szinte azonnal lehetővé teszi a tudomány eredményeinek a gyakorlatban való alkalmazását. Mindezek azt hozták magukkal, hogy egyes betegségek kezdenek eltűnni, más betegségek veszélyessége nagymértékben csökkent, lezajlásuk ideje megrövidült. így érthető, hogy világszerte mind az orvostudományok művelőinek, mind a gyakorló orvosoknak érdeklődése mindinkább a ritkábban előforduló betegségek, az ún. elhúzódó, chronicus, elfajulásos jellegű, kopási jellegű, kórok és kóreredet szempontjából ma még nem teljesen tisztázott kórformák felé fordul. A csecsemő- és gyermekkorban egyik ilyen kórforma a diabetes mellitus. Évtizedek óta gyűjtjük mi is a budapesti I. sz. Gyermekklinikán az idevonatkozó klinikai megfigyeléseket. A legutóbbi évtizedben azután, áttekintve eddigi adatainkat, megláttunk néhány megoldatlan részletkérdést, és ezek megválaszolására kísérletsorozatokat végeztünk. E kétirányú munkának, tehát a klinikai megfigyelésnek, adatgyűjtésnek és a kísérleti eljárásoknak eredményeit összegezve, elérkezettnek láttuk az időt, hogy tapasztalatainkat részletesen feldolgozzuk, és azokat a világirodalom adataival egybevetve, e könyvünkben nyilvánosságra hozzuk. Ösztökélt erre az is, hogy a csecsemő- és gyermekkori diabetes mellitus jelentősége túlnő a tulajdonképpeni gyermekgyógyászat területén. Amint a nagy statisztikák rámutatnak, a gyermekgyógyászati kezeléssel életben tartott cukorbajos gyermekek megérik a felnőttkort, és felnőttkorukban azután életüket veszélyeztető súlyos másodlagos betegségek, késői szövődmények fejlődnek ki bennük. E késői szövődmények, másodlagos betegségek közvetlen kiváltó okának felderítése a gyermekgyógyászok és a belgyógyászok szoros együttműködése nélkül, külön-külön szerzett megfigyeléseik, eredményeik közös megvitatása nélkül nem érhető el. A cukorbaj nem az első betegség, amelyben a gyermekgyógyászok és a felnőttekkel foglalkozó belgyógyászok ilyen szoros együttműködése szép eredményeket hozott. Elég, ha a sok közül utalunk a tuberkulózis, a syphilis, az allergia, a szervezet vitamin-háztartása, a szervezet víz-háztartásának zavarai, a febris rheumatica okozta szívzavarok kérdéseiben elért szép közös eredményekre. A diabetes mellitus késői szövődményei természetéből kifolyólag e kérdésben azonban nemcsak a gyermekgyógyászok és belgyógyászok szoros együttműködésére van szükség, hanem más szakmák, különösen a szemészek, ideggyógyászok, bőrgyógyászok munkájának egybekapcsolódása is elengedhetetlen, sőt a morfológusok részvétele nélkül szinte már nem is lehet előrehaladni.
Vissza