A XVI-XVIII. századi kárpátukrán nyelvemlékek magyar jövevényszavai

Előszó

1. A kárpátaljai ukrán írásbeliség magyar elemeinek gyűjtését az ötvenes évek első felében kezdtem el, és folytattam mindaddig, amíg az ukrán nyelv érdeklődésem középpontjában állt, a 60-as évek közepéig. Első közleményem a Studia Slavica korai (4. és 7.) köteteiben jelent meg, és az ukrán etimológiai kutatások hasznosították is, forrás értékűvé vált. A későbbiekben a kárpátaljai ukrán szókincsről írt cikkeimben mindig foglalkoztam a magyar elemekkel, bár nem központi kérdésként. Az időközben meggyarapodott anyagot a kárpátaljai hivatalos írásbeliség szótárában akartam közreadni. Hogy mégis külön publikálom és magyarul, azzal indokolható, hogy elsősorban a hazai nyelvtudomány számára fontos a magyar jövevényszavak ismerete, azok a nem magyar szlavisták pedig, akik e kérdéskör iránt érdeklődnek, tudnak magyarul. A Studia Slavicáfcan közölt cikk egyébként nem tartalmazott szótárt, csak rövid szójegyzéket, ezt a hiányt pótolja az értekezés szótári része.
A kárpátukrán nyelvjárások magyar elemeinek problematikája számos kisebb-nagyobb terjedelmű tanulmány, monográfia tárgya. Jelen dolgozat nem tekintheti céljának kritikai elemzésüket. A téma tudományos igényű vizsgálatára az első kísérlet, Csopey László szintézisre törekvő tanulmányával, már 1881-ben megtörtént (Csopey). Kora tudományos színvonalán megírt cikkében a szerző felsorolja a beregi nyelvjárások általa ismert hungarizmusait, rámutat azoknak az ukrán nyelvi talajon végbement fonetikai eredetű változásaira, tematikai csoportosítást ad - lényegében kijelöli az ide vonatkozó további vizsgálódások irányát. A mai kárpátukrán nyelvjárások hungarizmusainak témakörét Petro Lizanec dolgozta fel monografikusán: a magyarországi és szovjetunióbeli nyelvészek ide vonatkozó eredményeit összegezve, kartografálja széles körű gyűjtőmunkája eredményeit, felvázolja a magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok extralingvális hátterét, áttekinti és értékeli a kárpátukrán nyelvjárások magyar elemei kutatásának történetét, elemzi a lexikai hungarizmusok fonetikai, morfológiai beilleszkedését, s a jövevényszavak tematikai csoportosítását adja (Lizanec 1970, Lizanec 1976, Lizanec). Ez felment engem a kérdés irodalmának áttekintésétől. Vissza