Dézsi Lajos kézirathagyatéka

Előszó

Dézsi Lajos (1868-1932) és kézirathagyatéka
Alszeghy Zsolt a hatvanesztendős Dézsi Lajost köszöntendő részletes elemzést írt az ünnepelt pályájáról, irodalomtörténeti munkásságáról (ItK 1927. 128-136.). A reméljük rövidesen elkészülő személyi bibliográfia bevezetőjének lesz majd feladata az immár teljes életmű értékelése, méltatása. A jeles irodalomtörténész kéziratkatalógusának összeállításakor e pálya egyes állomásainak tőmondatokban való említése mellett célunk csupán az, hogy az 1933-ban az akkor M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Könyvtárába került hagyaték sorsát bemutassuk.
Dézsi 1890-ben végzett a debreceni Református Teológiai Akadémián, majd Berlinben és Budapesten folytatott kiegészítő felsőfokú tanulmányokat (1892-1894). 1895-ben egyetemi doktor lett, 1902-től budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár. 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába választotta, s ez évtől kinevezést nyert a kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti tanszékére.
Erdély megszállása után az Egyetemmel ő is Szegedre költözött, s folyamatosan viselt valamilyen egyetemi tisztséget: 1921-1932-ig volt a Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője, s közben volt dékán (1922-23), prodékán (1923-24), rektor (1928-29) és prorektor (1921-22, 1929-30). Az Akadémia 1923-ban emelte rendes tagjai sorába. Számos szakmai társaságnak volt tagja, tisztségviselője, s fő kutatsi területe -a XVI-XVII. század irodalomtörténete-kiadványsorozatainak szerkesztője, a tudományszak szervezője.
Kézirathagyatékának ismerete e gazdag pályának megfelelően rendkívül fontos. Az elpusztult egyetemi irattár nem pótolható ugyan, de professzoraink hagyatékában számos az egyetemi élettel kapcsolatos irat található. Különösen gazdag ebből a szempontból Dézsi Lajosé. Gondolunk itt előadásainak szövegére, diákjainak névsoraira, a különböző egyetemi fórumok napirendjét feltüntető meghívókra, az azokon készült jegyzeteire.
A hagyaték leggazdagabb része a szövegmásolatok gyűjteménye. Nagyobb részben Dézsi autográf, s rendkívül pontos másolatai XVI-XVII. századi irodalmi szövegekről, de diákjainak a mestertől korrigált kópiái, s néhány fotó is található köztük. A másolatok értékét növeli, hogy egy részük a ma már hozzáférhetetlen erdélyi gyűjteményekben készült, vagy éppen az elpusztult eredetit pótolja a másolat (pl. A Rákóczi eposz - Nr. 155.).
Dézsi nem csupán irodalomtörténészként tartozott a hazai mezőny élvonalába, hanem mint bibliográfus is. Apponyi Sándor hungarica-gyűjtésének befejezője, a régi magyar könyvészet avatott szakembere volt. A hagyaték ezért fontos a nemzeti bibliográfia régebbi korszakai összeállítóinak, hiszen a Dézsi leírások pontosak, s sok olyan könyv létezett valahol, amelyek hollétéről nincsen tudomásunk, ám egykor Dézsi pontos leírást készített a példányról. Vissza